Gumicsont - Hardy Mihály jegyzete
Az utóbbi időben egyre több a gumicsont, ami szerintem a kormányzási krízis egyik legbiztosabb jele. Úgy látszik, egyre több az állami- és egyházi botrány, amiről el kell terelni a figyelmet.
Disznóság - Szénási Sándor jegyzete
Ami biztosnak látszik: a régi emberek távozása. Ezt a DK is tutira veszi a maga keserű módján, midőn a korábbi csapat letűnését az emberiség elleni totális bűncselekménynek próbálja beállítani.
Jövőre is Karácsony Gergelynek hívják a főpolgármestert? - Kárpáti Iván jegyzete
Jövő héten összeül a Fővárosi Közgyűlés, nem tudjuk a színfalak mögött hol tartanak a tárgyalások, de gyakorlatilag még azt sem, hogy pontosan kik között. Ugrás az ismeretlenbe.
A simogató pofon - Dési János jegyzete
A lényeg, ettől még a pofon - akárhogy is nevezzük, ez bizony alapos megszorítás. Nyilván a százmilliárdokkal kitömött rendszerpropaganda lelkesen szajkózza a szöveget: ez kérem nem megszorítás, mert az csak a gyurcsányi időkben volt, meg Brüsszelben, meg a Sorosnál meg a nemváltó óvódások. Ez csak kiigazítás, esetleg elhalasztás vagy ilyesmi. Persze pofon ez, méretes.
Sóhajok hídja – Józsa Márta jegyzete
"... minden a legnagyobb rendben. Végül is ilyen ez az összetartozás. Egy kicsit rozsdás, kicsit omladozik, lehet, hogy nem túl biztonságos rálépni, de a magyar ember nem rémül meg."
Mély álomban a mély államról - Hardy Mihály jegyzete
A parlament gazdasági bizottsága ülésén elhangzott, hogy Magyarországon megszűnt a költségvetési deficit, a külkereskedelmi mérleg pozitív szaldót mutat, miután a világszínvonalú magyar technológiai termékek iránt olyan nagy a kereslet.
Közfinanszírozott, vagy nem lesz – Selmeci János jegyzete
Egyszerre peches és szerencsés vagyok, mert belenőttem abba a világba, amikor az újságírókra kis túlzással már tényleg csak azoknak van szükségük, akik néznek, hallgatnak, olvasnak minket, esetleg meg akarnak venni. Amikor először mondtam be a rádióba a számlaszámot, meg a telefonszámokat, amiken csekket lehet kérni, még felvetődött a „tarhálás” vádja, mára szinte mindenki ezt csinálja azok közül, aki mögött nincsen valamelyik kormány.
A pillanat uralása – Rózsa Péter jegyzete
Szóval, miközben a kínai érdekek szerint és kínai hitelből épülő Belgrád-Budapest vasútvonal építéséhez az Orbán család bányájából szorgalmasan szállítják a követ, az egyre-másra felhúzott akkugyárakat lassan be lehet zárni. Ha nem, akkor a gyártáshoz szükséges gigantikus mennyiségű víz és elektromos energia szépen ki fogja szárítani a magyar gazdaság egy részét. A pillanat uralása – mint a Fidesz alapvető stratégiája – ilyen módon működik.
A rendszer részei, és egy még tovább osztott ország – Selmeci János jegyzete a "vitáról"
31/05/2024 18:04
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
Az történt, ami az Orbán-rendszerben általában szokott; ellenzéki politikusok beszéltek, és eljátszották a szerepüket.
Továbbra is a rendszer részei vagyunk, szabályait betartjuk, az országhoz, az Európai Unióhoz való viszonyunkat pedig az Orbán Viktorhoz való viszonyunk határozza meg, legalábbis erről kívánunk beszélni – nekem ezt üzente a tegnapi ügynevezett vita szereplőinek többsége, és ez számomra azt sejteti, várat még magára az a változás, amit egyébként feltételezhetnénk az elmúlt hónapok eseményeiből, és persze abból is, hogy a Fideszben úgy érezték, szükségük van erre az úgynevezett vitára.
Bár néha már-már úgy tűnt, végül az MTVA, tehát a Rogán Antal által megszabott kereteket nem nagyon merték feszegetni az ellenzéki politikusok, azaz az történt, ami az Orbán-rendszerben általában szokott; ellenzéki politikusok beszéltek, és eljátszották a szerepüket. Mert ami Orbán Viktornak nagyon kell ebben a demokráciának látszó valamiben az a versenyképtelen, de létező ellenzék, a csóró, de működő kritikus sajtó, a szintén csóró, de külföldi forrásokból is gazdálkodó civil szféra, és négy évente egy választás, aminek az általa kialakított szabályait minden résztvevő elfogadja, azaz mindenki úgy tesz, mintha az egy olyan választás lenne, aminek nem ismerjük előre az eredményét. Az, hogy a vita létrejött, megmutatta, hogy a szabályokon lehet ugyan változtatni, csak utána túl kellene járni Orbán Viktor eszén. Ha ez megtörtént volna, nem lettek volna az ellenzéki vezetők a köztévében ilyen sokszor megdicsérve.
(Ez annak ellenére így van, hogy még Fidesz szavazóként is szomorú lehetett látni azt, ami az elmúlt két évtizedben Deutsch Tamással történt. Fontos hozzátenni azt is, hogy az Orbán-rendszerből kitörni egyáltalán nem könnyű egy politikusnak, de egy újságírónak sem; mi is mindig elmegyünk a kormányinfóra a minisztert kérdezni, és úgy teszünk, mintha az ott igazi lenne.)
Szerintem a rendszernek szintén kedvez, ami az utcán láttunk; jelesül az, hogy a Tisza Párt és a Demokratikus Koalíció egyaránt a kormányváltásban bízó híveinek nem sikerült nyugodtan, kiabálás nélkül egymás mellett demonstrálni. A magyar társadalmat számtalan törésvonal feszíti szét, ha pedig egy új politikai szereplő megjelenése nem az egység, hanem a továbbszakadás irányába visz bennünket, attól nem csak még rosszabb hely lehet az ország, de az jön ki belőle a legjobban, aki a megosztásban, a gyűlöletben a legjobb.
Biztosan hallottak már róla. A Karmelitában lakik.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. május 31-i adásában hangzott el.
