"A rock örök, elpusztíthatalan, és lehetőleg állami"
22/03/2023 20:30
| Szerző: Klubrádió
Ahogy az egészségügyben, úgy a popzenében is folyik az államosítás, amihez lelkesen asszisztálnak a fogaikat immár elhullajtott, öreg rockerek, akik azt mondják: "a rock örök és elpusztíthatalan, és lehetőleg állami" – mondta Hammer Ferenc szociológus, zenész. Azt is mondta: a Petőfi rádió mindent középszerűvé tenni akaró, jófiúkat, jókislányokat normalizálni kívánó egyencsatorna lett.
Megalakult a Petőfi Zenei Tanács, amelynek az a feladata, hogy javítsa, erősítse a magyar popkultúrát. Hammer Ferenc zenészt, szociológust, egyetemi tanárt arról kérdeztük az Esti gyorsban, hogyan lehet a popkultúrát nevelni, terelgetni.
Szerinte ez annyira nem hülyeség, mint amennyire elsőnek tűnik, mert a popkultúra olyan, mint a kultúra sok más része, vannak szegmensei, amelyek nagyon értékesek, de nem annyira piacosíthatók, míg vannak olyanok is, amelyekre tódulnak az emberek, stadionokat töltenek meg, de nem kellene annyira támogatni. Sok országban kiváló dolgokat hoznak létre a popzenében vagy a populáris kultúra más területein állami segítséggel.
Azonban szerinte ebben az esetben „természetesen” szó sincs erről. Ahogy az egészségügyben folyik az államosítás, központosítás, ugyanúgy a popzenében is, amihez lelkesen asszisztálnak a fogaikat immár elhullajtott, öreg rockerek, akik azt mondják: „a rock örök és elpusztíthatalan, és lehetőleg állami”. Megnézve a névsort, szerinte vicces, hogy Frenreisz Károly már azon a bizonyos 1981-es tatai KISZ-egyeztetésen is részt vett, tehát „biztosan sok tapasztalatot tud megosztani a kollégáival arról, hogy kell smúzolni a hatalommal”.
A keveseknek szóló, de értékes zenét nem képviseli senki, fogalmazott műsorvezetőnk. Hammer Ferenc szerint azért, mert ahhoz függetlenség kell, és a független alkotókat, akik elhagyják a járt utat a járatlanért, akiknél nem garantált a közönségsiker, kevésbé lehet „államosítani”, behajtani egy nagy, központi karámba. Egyébként ez utóbbi nem most kezdődött el, hanem koncert- és, fesztiváltámogatásokkal, a popzene finanszírozásán keresztül, és így tovább. Ennek a következményei is nyilvánvalóak, zárnak be a független helyek, és a popkultúra kezd olyan formát ölteni, mint a '70-es, '80-as évek fordulóján. Akkor kezdtek el felbukkanni olyan illetők, zenekarok, akik és amelyek az akkori kultúrpolitikán, zenei rendszeren, rádión, lemezgyáron kívül gondolkodtak. Az viszont ironikus és szomorú, hogy közülük például Müller Péter Sziámi és Nagy Feró most ott „osztja az észt” a Petőfi ügynökségben – jegyezte meg.
Hammer Ferenc szerint a politikai rendszer és a popzenei szcéna is, amelynek a képviselői ott vannak ebben a tanácsban, irtózik a piactól, irtózik a direkt megmérettetéstől. Ezeknél az öreg rockereknél elfogytak a szokásos pénzszerzési lehetőségek, már nem lehetnek ott a kevés tévécsatorna esti, délutáni, vasárnapi popzenei műsoraiban, ahonnan ismerhetnék őket, és ilyenkor nincs más megoldás, elmennek smúzolni a politikával.
Arról is beszélt, hogy a Petőfi rádió egyszer-kétszer még az elmúlt húsz évben is érdekes szerepet töltött be, amikor az új magyar popzenének adott otthont, most viszont mindent középszerűvé tenni akaró, a jófiúkat, jókislányokat normalizálni kívánó egyencsatorna lett. Ezzel összekapcsolódnak a fesztiválok is, mert biztosra akarnak menni és azokat hívják, akik a Petőfi rádióban vitézkednek, így érnek körbe a dolgok.
Ugyanerről kérdeztük a Megbeszéljük adásában Müller Péter Sziámi előadóművészt, aki a Petőfi Zenei Tanács tagja lett. Azt a beszélgetést itt hallgathatják meg:
