A szakemberhiányt is okolja a szakszervezet, amiért túl sokan halnak meg

Tóth Judit Mária, a Magyar Orvosok Szakszervezetének alelnöke elmondta: nagyon nehéz a helyzet, már korábban is elmondták, hogy az egészségügyben kevesen vannak, és ez csak rosszabbodott. Március elsejével, az új törvény elfogadásával 4-5000 szakember távozott az állami egészségügyből, ők nagyon hiányoznak, de már ezelőtt is szakemberhiány volt. 

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyre több beteg jut egy orvosra, ápolóra, a figyelem megoszlik, több a hibalehetőség. Az intenzív osztályokon annyira speciális a helyzet, hogy az lenne a legjobb, ha egy beteggel (vagy legfeljebb kettővel) foglalkozna egy ápoló. Ezen sajnos már rég túl vannak, jelenleg 5-8 beteg jut egy dolgozóra. Sok helyen be kell vonni olyanokat is, akiknek nincsen intenzíves gyakorlatuk, de ezt nem lehet néhány hét alatt megtanulni, évekre lenne szükség. Az átvezényelt dolgozók minden tőlük telhetőt megtesznek, nem rajtuk múlik, hogy ezt nem tudják bepótolni ilyen kevés idő alatt – tette hozzá.

A gépi lélegeztetés egyes kórházakban eredménytelen, a halálozás magas, ami felülvizsgálatra szorul – írta a Magyar Orvosi Kamara (MOK) szerdai, Pintér Sándor belügyminiszternek készített összefoglalójában. Arra a kérdésre, hogy ez azt mutatja-e, hogy túl sok beteg jut egy ápolóra, Tóth Judit Mária úgy válaszolt: igen, ez mindenképpen igaz, erről nemzetközi tanulmányok is vannak. De nagy probléma – hívta fel a figyelmet –, hogy nincsenek adataik, az egészségügyön belül sincs megfelelő információáramlás. Nem tudják az egyik kórházban, hogy milyen a többiben a halálozási arány, milyen protokollok szerint és milyen személyzeti összetétel mellett dolgoznak.

Nagyon fontos lenne, hogy legyenek adatok, tudják mérni, hogyan teljesítenek, és ennek alapján tudják javítani az ellátást a számok tükrében. A jó gyakorlatok továbbadására van egy fontos kezdeményezés, szakmai fórum a Pécsi Tudományegyetem részéről. De Tóth Judit Mária szerint ennek sokkal intenzívebben, rendszeresebben, szélesebb körben kellene folynia. Ugyanakkor – hívta fel a figyelmet – az adatok ott is hiányoznak, nem mondhatják el, milyen a túlélési arány, és azt sem, hogy a betegek hány százalékát milyen terápiával kezelik. Angliát említette példaként, ahol úgy tudták lecsökkenteni a korai, szintén nagyon magas halálozást, hogy mértek, publikáltak, változtattak.

Egyetértenek a 28 sajtóorgánum kezdeményezésével, hogy bemutathassák, milyen heroikus munka folyik a kórházakban. Ez nem öncélú lenne, hanem a társadalom tudatosságát növelné. Mivel nem jutnak ki információk a kórházakból, az emberek egyre nehezebben értik meg, hogy miért van szükség a korlátozásokra. Nem pánikkeltés a cél, hanem objektív tájékoztatás a betegjogok és a személyiségi jogok tiszteletben tartásával. Azt is támogatják, hogy nyilatkozhassanak az egészségügyi dolgozók. A sajtó beengedését kontrolláltan meg lehetne oldani, vannak rá külföldi példák Olaszországtól az Egyesült Államokon át Romániáig – tette hozzá.

Az egészségügy összeomlásáról kapcsolatos kérdésre azt mondta: ez nem egy híd leomlásához lehet hasonlítani, hanem az történik, hogy egyre rosszabbak lesznek a kimenetelek, nő a halálozás, és olyan betegeket is elveszítenek, akiket meg lehetne menteni, ha nem lenne ekkora túlterhelés.

Az interjút meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. Címlapi kép: MTI/Bús Csaba