A trumpi vérengzés több kárt okoz, mint amennyi politikai hasznot hajt - Patrice

Az első és legfontosabb kérdés az orosz-ukrán háborúban való amerikai interakció. Ebben az látszik, hogy  Trump beindított kommunikációja mögött feltehetően az van, hogy szeretné ezt a kérdést az európaiakra ráterhelni anyagilag és azt akarja, hogy vegyék kezükbe Ukrajna sorsát, ne az ő gondja legyen. De ahogy ez látszik, Európa képtelen erre - magyarázza Yaro Patrice.

A külpolitikai elemző furcsának nevezte, hogy Trump kritikaként, beszólásként szerette volna diktátornak nevezni Zelenszkijt, miközben ő igazán kedveli a diktátorokat, akiket általában dicsér és ne feledkezzünk meg róla, hogy nem olyan régen még jó srácnak titulálta az ukrán elnököt. Most pedig őt hibáztatja a kialakult helyzetért.

Így szerinte az is benne van a pakliban, hogy 180 fokot fordul és elkezdi ennek ellenkezőjét mondani és elkezd Ukrajnával másképp tárgyalni. 

Vannak olyan vélemények is, hogy Trump konszolidálná a világ előtt Oroszországot és visszahozná a nemzetközi porondon elfogadható szereplők közé. Erre Yaro Patrice azt mondta, ez gyakorlatilag Gorbacsov óta téma. A trumpi kommunikáció nagyon-nagyon zavaros. Összességében annyit látni kell, hogy a trumpi külpolitikában nagyobb teret próbál nyerni az úgynevezett realista külpolitikai iskola. Ez a Henry Kissinger nevéhez is köthető politikai vízió, és ebben az iskolában azt mondják, hogy Oroszországot és Kínát nem szabad egy táborba lökni, ki kell egyezni Oroszországgal, hogy Kínával szemben könnyebben felvegyék a versenyt.

Emlékeztetett, erre volt már kísérlete Trumpnak, amikor az előző ciklusban, a híres Helsinkiben tartott találkozójuk után a sajtótájékoztatón a világ szeme előtt Donald Trump barátjának nevezte Putyint, és azt mondta, hogy ő inkább hisz Putyinnak, mint a saját titkosszolgálatainak. De hozzá kell tenni, hogy erre másnap, akkor addig a legnagyobb valaha mért szankciókat vetette ki Oroszországra. Ez pedig a szokásos trumpi kiszámíthatatlanság része.

Amit maga Patrice se látott jönni az a trumpi vérengzés, amit a az elnök a belpolitikai porondon tart. Alapjaiban próbálja meg megreformálni az amerikai szövetségi kormányzatot, és ott, amiket lép, az elnöki rendeletek sokasága, amivel gyakorlatilag brutálisan a saját hatalma, a Fehér Ház hatalma alá akar mindent hajtani. Ez olyan, amire Patrice nem számított. Minden Amerikával foglalkozó elemző nagy kérdése, hol vannak a demokraták. A demokrata párt egy sokkos állapotban van november óta, lefagytak, és semmiféle ellenállás nincsen.

A mézeshetekben magas volt a népszerűsége, ahogy az lenni szokott, Trump szavazóbázisában egészen biztosan erre várt, és az elnök soha nem látott népszerűségnek örvendett. De a legújabb országos közvélemény-kutatások alapján azt látjuk, hogy bizony-bizony kezd népszerűtlen lenni. 

Most nőtt az infláció, de tegnap Trump nyilatkozta, hogy ugyan visszatért az infláció, nekem semmi közöm hozzá.

Na most, egyvalamiről nem nagyon beszélünk: Trump a jelenlegi alkotmányos rendszerben nem indulhat újra elnöknek. Neki személyesen 2028-ra nem kell odafigyelni. Persze akkor oda kell figyelnie a kormányzásra, ha pártját vagy alelnökét szeretné jó helyzetbe hozni. Ám Patrice felhívta a figyelmet, hogy 2026-ban lesz egy félidős választás, amikor lecserélik a képviselőházat és a szenátus egyharmadát. Ha a demokraták többséget szereznek a képviselőházban, akkor Trump utolsó két éve rémálommá válhat. Olyan vizsgálatokkal kell szembenéznie, ami megbénítja a kormányzást. Neki így az a fontos, hogy meg kell őriznie a többségét 2026-ban. Most biztosan kampányüzemmódba fog kapcsolni.

Hozzátette, az egész trumpi vérengzésben az az örök igazság látszik, hogy több kárt okoz, mint amennyi politikai hasznot hajt.