Akár 16-18 százaléknyi szavazatot is hozhat a közmunka

Tisztázni akartuk, hogy csak elszigetelt jelenségek sorozata-e a szavazatok idézőjeles megvásárlása vagy nagyobb kiterjesztettségű jelenséggel állunk szemben – vág a dolgok közepébe Isabel Mares, a Yale Egyetem kutatója, aki áprilisban tette közzé a még 2014-ben elkészített tanulmányát a magyar választási rendszer sajátosságainak elemzéséről az Összehasonlító Politikatudomány című egyetemi folyóiratban a Klientelizmus különféle formái címmel. A kutatást egyébként Lauren Younggal együtt összegezte, utóbbi a University of California-Davis kutatója. A Magyarországról szóló fejezet részét alkotja annak az összehasonlító tanulmánynak, amely a világ számos pontján kialakult hasonló választási trükkökről, becsapásokról, csalásokról, megtévesztésekről szól, amelyek következtében összegzésképpen állítható, hogy a választások nem voltak szabadok és a tisztességesek. 

Isabel Mares: A legfőbb kérdés számomra az volt, hogy a klientelizmusnak milyen formái válnak egyre népszerűbbé és elterjedtebbé szerte a világon, és ebbe a felmérésbe illesztettük be Magyarországot is, mert a közmunkával való visszaélés szembetűnő volt. Mivel nem voltak eléggé egyértelmű bizonyítékaink erre a jelenségre, tudtuk például, hogy Miskolcon visszaélnek a politikusok ezzel a helyzettel, de ezt nem találtuk elegendőnek ahhoz, hogy általános megállapításokat tegyünk, ezért 2000 ember megkérdezésével 93 kisvárosban, faluban, községben végeztünk felmérést. Egyrészt megbízható magyar közvéleménykutató céggel, másrészt mi ketten kapcsolatba léptünk egyetemistákkal is, akik ezen a területen otthonosan mozognak és őket is bevontuk a felmérés folyamatába.

Hogy mit is jelent a klientelizmus vagy kliensrendszer? A választók meggyőzésének és szavazatuk idézőjeles illetve bizonyos esetekben konkrét, pénzben számszerűleg is kifejezhető megvásárlását. Azaz amikor a politikusok, sok esetben a polgármester biztosít valamilyen előnyt a szavazóinak. A klientelizmusnak milyen formáját/formáit tudták Magyarországon beazonosítani?

IM: Négy formáját találtuk meg Magyarországon. Ebből a legmarkánsabb jegy – nemzetközi összehasonlításban – a munkahelyteremtési programmal összefüggő közmunka-rendszernek a szavazatérvényesítésben játszott szerepe. A második formája az úgynevezett gazdasági nyomásgyakorlás, amit legfőképp Borsod-Abaúj Zemplén megyében mutattunk ki, azaz itt legfőképp arról van szó, hogy akkor ad a munkáltató kölcsönt a dolgozójának, ha utóbbi rá szavaz. Elkötelezi magát. A harmadik formáját – a pénzen történő szavazatvásárlást nem mondanám meghatározónak a magyar rendszerben.

(Tegyük hozzá, erről a 2014 óta eltelt időszakban azonban egyre többet hallani, és még konkrét hang- és videó felvételek is vannak erre vonatkozóan.)

IM: Állami források pozitív indítékú felhasználása helyett pedig gyakran megfenyegetik a választókat – ez a negyedik formája a választói klientúra kiépítésének.

Arra a kérdésre, hogy összehasonlítva a Yale egyetemen végzett egyéb kutatásokkal, ezek a jelenségek mennyire voltak egyediek, Isabel Mares azt mondja, nem igazán. Mert például ezek közül számos jelenség tetten érhető Bulgáriában is, sőt ott magasabb arányszámokat mutattak ki.

IM: Viszont ami meglepő volt: nem volt igazán versenyhelyzet a választásokon, hisz a Fidesz egyrészt kormányon volt, másrészt magas támogatottsága ellenére is képest volt alkalmazni, hadrendbe állítani ezeket a szavazatvásárlási módszereket. 

Persze felmerül a kérdés, hogy ezek után miként befolyásolták ezek a trükkök – még ha nagy nem is meghatározóak – a választás kimenetelét?

IM: Ha a klientelizmus négy formáját veszem alapul és ezeket összesítem, akkor mintegy 16-18 százalékos eltérést mutatnak az elért eredményhez képest.

Ezt ugyan Isabel Mares nem tartja jelentékenynek, de ha azt vesszük, hogy a kétharmad megteremtéséhez viszonyítva igenis igazán kiugró szám, akkor meg is kapjuk a választ arra, miként betonozza be magát a kormány állami források felhasználásával a saját hatalmi céljai elérésében. S ha ehhez hozzátesszük, hogy nemrég mutatta be az Unhack Demoncracy Europe csoport is az ehhez hasonló módszertannak készült, és ehhez hasonló eredményt produkáló elemzését, amelyet szintén ismertettünk hallgatóinkkal pár hete, akkor határozottan állíthatjuk, hogy egyik felmérés erősíti a másikat. Ami nyilván nem véletlenszerű. Gyakorlatilag mindkét kutatás azt bizonyítja, hogy az egészen apró választási finomhangolások – jóhiszemű megfogalmazásban –, legyen az szavazók utaztatása, Erzsébet-utalványok osztása, közmunkások megfélemlítése azzal, hogy munkájukat veszítik el, ha nem a kormánypártra szavaznak, szavazókörzetek átírása, a parlamentbe jutás ötszázalékos küszöbének változatlanul hagyása - nos, ezek országosan összeadódnak, és azt látjuk, olyan komoly befolyást tudnak általuk szerezni, ami borítékolja az eredményt. 

IM: Fontos, hogy monitorozzuk folyamatosan ezeket a jelenségeket, hogy felhívjuk a figyelmet, hogy megkongassuk a vészharangot, ha arra szükség van. Különösen annak ismeretében, hogy ezek a jelenségek zömében vidéken, elhagyott falvakban érhetőek tetten, és mindenképpen harcolni kellene ellenük.

Kérdésemre, miként választották ki azt a csaknem száz falut, városkát, Mares elmondja, hogy véletlenszerű volt a helykiválasztás, viszont független és nemcsak fideszes polgármesterek is voltak köztük. És ott is ugyanezt tapasztalták? 

IM: Nemcsak fideszes polgármestereknél tapasztaltuk, hanem a függetleneknél is, tehát nem nagyon tudnám nyugodt szívvel azt mondani, hogy ez pártfüggő jelenség. Igaz, a függetlenek is lehetnek fideszes hátterűek, ahogy ellenzékiek is, szóval ez nem vegytiszta fekete-fehér eredmény, amit következtetésképpen le tudnánk vonni.

Az EBESZ-megfigyelők ezekkel a jelenségekkel nem igazán tudtak mit kezdeni, ezért Isabel Mares ismételten arra figyelmeztet, hogy sokkal több megfigyelőt kellene küldeni az ellenzéki pártoknak vidékre, hogy ezek a jelenségek menet közben dokumentálhatóak legyenek.

Ezek többsége ugyanis nem a választásokon érhető tetten. Ezek olyan folyamatok, amelyek két szavazás közötti időszakban meghatározhatják a voksolás kimenetelét. Tehát a kifejezetten szegény falvakban használják a közmunkaprogramot átpolitizálva, aminek már menet közben elejét kellene venni. A közmunkaprogram hihetetlenül mélyen átpolitizált.

A választási korrupció elemzésével évek óta foglalkozom, Európában, Dél-Amerikában, történelmi kontextusban épp úgy, mint napjaink meghatározó jelenségével. Nagyon jól tudjuk, nem egyedi jelenség és nem is újkeletű. Ellenben az általunk meghatározott mutatók alapján pontosan ki lehetne dolgozni a korrupció ellenszerét.  Ha másképp nem, akkor csak a szavazatvásárlások leleplezésével. 

Nos, akkor az ön korrupciós modellje alapján akár már most garantálható a következő választás eredménye is, amit visszamenőleg a 2018-as is ékesen példáz. Milyen specifikumra kell különös figyelmet fordítani a következő választáson?

IM: Itt van ugyebár a pénzkölcsönök modellje, ami ugyan csak négy százalékot tesz ki a felméréseink szerint, de ez sem elhanyagolható. A szegénység sújtotta vidéken a közmunkaprogramra különösen oda kell figyelni. Ez kifejezetten kiugró jelenség az összes európai és dél-amerikai országhoz képest.

Ugyanezt emelte ki Kim Lane Scheppele is, amikor ennek a tanulmánynak az értékelésére kértük a Princeton Egyetem alkotmányjogászát és választási szakértőjét.

KLS: Ami Isabel Mares tanulmányát illeti, az ugyan a 2014-es kutatás eredményére alapozza 2019-es modelljét, de nyugodtan kijelenthetjük, azóta gyakorlatilag semmilyen lényegi változás nem történt sem a választási rendszerben, sem a választási korrupció formáiban.

Ő ugyebár azt mutatta ki, hogy a közmunkás programban mennyire függnek a vidéki dolgozók egzisztenciálisan a polgármester kényétől-kedvétől. Megfenyegetik a választókat: ha nem a Fideszre szavaznak, akkor munka és pénz sem lesz – értékelte rádiónknak Mares tanulmányát Kim Lane Scheppele alkotmányjogász, aki szerint az első lépés a választási csalások kiküszöbölésére az öt százalékos küszöb eltörlése. Hisz az ellenzék számszerűen többségben van, de emiatt a küszöb miatt nem tudja arányosítani a választási eredményét és nem tud a Fidesz fölé kerekedni. Kétharmados többség birtokában azonban aligha lehet változást elérni a parlamentben, ám ezek a tanulmányok épp azt bizonyítják, hogy apró trükközésekkel – még ha törvényesek is – szerezte meg a Fidesz azt a kétharmadot, amely lebénítja az ellenzéket.

Csernyánszky Judit összeállítását a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg.

(címlapi kép: MTI, fotó: Marjai János)