Állati játék - Játékos állatok
16/11/2019 10:54
| Szerző: Klubrádió
Amíg a belga juhász, a vizsla, a simaszőrű retriever, a border collie a legjátékosabb kutyafajták közé tartozik, a csau-csau, a kínai kopasz kutya, a komondor, vagy a shar pei a legkevésbé játékosak.
Az ELTE Etológia Tanszék és a Stockholmi Egyetem kutatásáról beszélgettünk Dr. Garamszegi László Zsolttal, az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és botanikai Intézetének igazgatójával. A kutató szerint nagyon nehéz definiálni a játékosságot az állatvilágban, mivel ez egy antropomorf fogalom. Mi emberek általában kedvtelésből, unaloműzésből játszunk, azonban ez az állatoknál nehezen értelmezhető. Először is el kell különítenünk azokat a viselkedés elemeket, amiket az állat más kontextusban is használ, mint például agresszív interakciókban, párosodásnál, vagy táplálékszerzésben. A kutyáknál is gyakran megfigyelhető, hogy míg egyik pillanatban játszanak, a másikban már verekednek.
A játéknak több haszna is van. Egyrészt ez egy pozitív pszichés visszacsatolás, ami a kellemesség érzését generálja az agyban, feltételezhető, hogy az állat hasonlóan jól érzi magát tőle. Ezen kívül hosszútávú haszna is van, például játék során rögzül a rangsor, illetve a szociális kapcsolat alapját is képezi. Emellett persze nagyon fontos, hogy az állat - például a farkas - játék közben sajátítja el a prédaölési technikákat.
Ember és állat közötti játékos interakció a kutató szerint csak domesztikált állatoknál képzelhető el. Tágabb értelemben viszont a játékosságot általában magasabb rendű állatoknál írták le, összefüggésbe hozható tehát a faj intelligenciájával és szociális létével. Mivel a játék egy bonyolult viselkedésmintázat, összetettebb kognitív képesség kell hozzá, hogy kialakulhasson. Vegyünk például prédaölési technikát gyakorló kölyköket. Gyakorlás közben nem jó, ha megölik egymást a testvérek.
Garamszegi László Zsolt elmondta, a kutyák játékossága egyfelől függ a genetikailag örökölt fajtajellegtől, másfelől pedig az egyed szociális környezetétől. Ha egy alapvetően játékos fajta, mint például a labrador egy olyan környezetben nevelkedik, ahol kevés az interakció és a játék, értelemszerűen nem marad játékos természetű felnőttkorára, függetlenül a fajtajellegétől.
A kutatók a Svéd Kennelklub több évtizedet felölelő, sok tízezer kutya viselkedési jegyeit tartalmazó adatsorát átlagolták, és arra jutottak, hogy a vadászkutyák fajtacsoportja az, amelyik a kölyökkori játékosságát egész életében megtartja. A vadászkutyák és gazdáik között Garamszegi László szerint olyan erős a bizalom és a kötődés, amit csak úgy lehet kialakítani, ha az állattal nagyon sokat törődnek, illetve játszanak.
A vadászkutyákat tehát nem azért tenyésztik, mert játékosak, hanem mert jó vadászok. A játékosság itt csak melléktermék. Gondolhatnánk viszont azt, hogy ez alapján a házi kedvencként tenyésztett kutyákat kifejezetten a játékosságra szelektálhatták. Ez azonban nem így van, hiszen az eredmények szerint éppen a kisebb termetű “ölebek” azok, amelyek kevésbé játékosak. Ennek a kutató szerint két oka lehet: a városi környezetben, sokszor divatból tartott kutyáknál az a szempont, hogy minél kisebb mozgásigénye legyen, a kis termete mellett persze, viszont éppen ez a termet jelentheti azt is, hogy ők törékenyebbek, és ezért játszanak kevesebbet.
Garamszegi László a mesterséges szelekcióról elmondta, ezzel tulajdonképpen felgyorsítjuk az evolúciót. Ha egy faj új helyre kerül, új környezeti kihívásokkal találkozik, amihez elkezd alkalmazkodni, beindul egy szelekciós mechanizmus, bizonyos tulajdonságokkal bíró egyedek jobban el tudnak terjedni, így új faj fog kialakulni egy idő után.
Domesztikált állatok esetében ez nem más, mint ember által generált evolúció.
A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Pixabay.
2019.11.15. 14:00
