Amerikai és magyar kutatók a génrendszer felől támadják a koronavírust – Interjú Jean-Laurent Casanova és Maródi László tudományos kutatókkal New Yorkból
29/03/2020 11:40
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
Hogy érzi magát? – kérdem Jean-Laurent Casanova professzortól, a Rockefeller Egyetem génkutatójától, akit New Yorkban értünk utol. Ő ugyanis arra keresi a választ, miért van az, hogy egyesek jobban ki vannak téve a koronavírus jelentette veszélynek, mint mások. Találunk-e erre választ a génállományunkban vagy annak elváltozásaiban.
Milyen szabályokat tart be?
Alapjában véve azt, hogy itthon maradok. Kezet mosok mindig azután, ha a lakásomon vagy az irodámon kívül bármihez hozzányúlok, természetesen kesztyűt húzok addig is, amíg a lakásomból átérek az irodámig.
De, azért gondolom, van talán más oka is, hogy nem tart a koronavírustól, merthogy igyekszik annak mibenlétét kutatni, kiismerni.
Na, igen, de azért mégsem. Mert a kutatásom nem lesz az elkövetkező hetekben, napokban, de talán még az elkövetkező hónapokban sem segítségünkre a koronavírus megállításában. Azt a rejtélyt próbáljuk megfejteni, hogy miért van az, hogy egyeseket megfertőz a vírus, mégis tünetmentesek és egészségesek maradnak gyakorlatilag, míg másokat, s ez persze a kisebbség, komoly tünetekkel vesz le a lábáról és sok esetben az életük is kockán forog. Mi azokat az eseteket tanulmányozzuk, akik intenzív osztályra kerülnek, de 50 évnél fiatalabbak. A mi hipotézisünk az, hogy azok, akik súlyos állapotba kerülnek, pedig előtte nem voltak semmilyen, komolyabb szervi bajra utaló betegségeik, és nem tudtak semmilyen genetikus rendellenességükről sem, nos, hogy azoknál fennáll-e a velük született immunbetegség. Illetve, hogy épp a velük született betegség teszi őket hajlamossá arra, hogy megfertőződve a koronavírussal, szervezetük képtelen a védekezésre.
Tehát ez azt jelenti, hogy az immunhiányos emberek sokkal jobban ki vannak téve a koronavírus miatt betegségnek?
Az immunrendszeri megbetegedés örökölt rendellenesség, amely a legtöbb esetben különféle fertőző betegségek kialakulásáért is felelőssé tehető. Most azonban mi abból a feltételezésből indulunk ki, hogy lennie kell egy újfajta immunrendszeri meghibásodásnak, ami kiváltja a koronavírus általi megbetegedést. Ennek folyik most a tesztelése. De ha már Magyarországról hív, akkor meg kell hogy említsem Maródi László nevét is, aki részt vesz a munkánkban. Kiváló orvoskutató, tudományos munkatárs, aki a New York-i laboratóriumomban vendégkutatóként vesz részt. És létrehozta a J projektet.
Ha jól értem, akkor itt arról van szó, hogy immunhiányos emberekre nézve lehet akár életveszélyes is ez a bizonyos vírus?
Egyelőre sajnos nem tudjuk megmondani, hogy a koronavírus okozta súlyos és életveszélyes betegségért mennyire tehetjük felelőssé az immunhiányos megbetegedést vagy veleszületett genetikai rendellenességet. Ezt vizsgáljuk folyamatosan. De hangsúlyozni szeretném, hogy mi kizárólag az 50 év alattiakat vizsgáljuk, teszteljük, akiknek nincs tudomásuk egyéb betegségről, de már az intenzív osztályon vannak. A fertőzöttek génállományát feltérképezzük, és ennek alapján reméljük azt, hogy megtaláljuk azt a bizonyos genetikai eltérést, amely az életveszélyes fertőzés kialakulásához vezetett náluk. És el kell mondjam, hogy természetesen Magyarországról is várjuk azok jelentkezését erre a kísérleti programra, akiknél előállt ez a bizonyos állapot. Ugyanakkor hozzátenném, egyelőre nehéz olyan jelentkezőket találnunk, akik 50 év alatt lennének.
Milyen eredményre számít? Azért van már elképzelése arról, hogy mi várható a kutatásuk során, nemde?
Az eredmény? Abban reménykedünk, hogy be tudjuk azonosítani azt az új immunrendszeri hibás gént, amely elárulja, hogy milyen mechanizmus révén fertőz a COVID-19. Ez alapján kiismerjük magának a kórokozónak is a mibenlétét, ami aztán elvezet minket ahhoz, hogy prevenciós terápiás eljárást tudjunk kifejleszteni a vírus elleni védekezésre.
Szóval akkor a fertőzöttek fűzhetnek némi reményt az önök kutatásához?
Természetesen, amennyiben tényleg beigazoljuk a feltételezésünket – másodszor sem reagált Casanova arra, hogy mikorra várható kutatásukban előrelépés. Hova helyezné az önök kutatását a többi, most beindult és reménykeltő kutatások sokaságában?
Nézze, most nagyon sok kutatási területen folyik vizsgálat. Van, aki vakcinát fejleszt, van, aki gyógyszeres terápiában gondolkodik. Van, aki diagnózist igazoló teszten dolgozik. A miénk alapvetően különbözik a többitől, mert mi a génállomány felől közelítjük meg a problémát, amit más nem.
Ha rangsorolnánk ezeket a kutatásokat, az önökét hova sorolná?
Ezt a kérdést így nem lehet feltenni, mint ahogy nem lehet a halat szembeállítani a hússal, vagy a banánt a paradicsommal. De a joghurtot sem a sajttal.
Ok, nem vagyok szakértője a kérdésnek, vitán felüli a kérdés. Ám azokra a kérdésekre sem kaptam választ, hogy kutatásuk közben fény derült-e olyan kérdésekre, minthogy például a nyári forróság megöli-e a koronavírust? Vagy tarthatunk-e a COVID 2. hullámától, aminek vannak jelei már Ázsiában és a várható afrikai fertőzés is felveti ennek árnyát.
Nem tudom, senki nem tudja, mert nincs a varázsgömb birtokában. S hogy mennyire tartja fontosnak a teszt elvégzését?
Mivel ez egy súlyos járvány, ezért mindent meg kell tennünk azért, többek között a tesztet is elvégezni, hogy ezzel is csökkentsük a fertőzés terjedését – nyilatkozta rádiónknak Jean-Laurent Casanova, a Rockefeller Egyetem tudományos kutatója.
Mivel az interjúban megnevezte a professzor magyar kollégáját, Maródi Lászlót is a debreceni egyetemről, őt is megkerestük, s mivel vendégprofesszora a Casanova-féle Rockefeller-kutatásnak, őt is New Yorkban értük el. A J Projectet Maródi hozta létre 2004-ben Debrecenben. Az azóta világszerte ismertté vált klinikai kutatási együttműködési programnak jelenleg a Semmelweis Egyetem Borklinika es a Rockefeller Egyetem ad otthont. Elkezdtük a beszélgetést, de megszakadt, és mivel a professzornak épp hangszalag gyulladása van, e-mailben folytattuk. Maródi László elmondta, hogy a J Project program tagjai a Kelet- és Közép-Európai országok mindegyike, s további, összesen 30 tagország. Célja, hogy a fertőzések genetikai okait kutassa. A Casanova Laborban jelenleg hárman dolgoznak, mindannyian a Semmelweis Egyetemről.
A jelenlegi COVID-19 programmal azt kívánjuk vizsgálni, hogy vannak-e olyan konkrét genetikai hajlamosító tényezők, amelyek miatt a vírus már 50 évnél fiatalabbakra is halálos lehet. Ezek a vizsgálatok segíthetnek a világméretű járvány genetikai hátterének megértésében, a különösen fogékonyak kiszűrésében és a genetikai fogékonyság alapján a betegek specifikus kezelésében, pl. génmódosított őssejt-terápiával.
A Casanova Laborban az elmúlt 20 évben több tucat új fertőző betegségre hajlamosító gént fedeztek fel, az eredményeket a Science, Nature és más élvonalbeli folyóiratban publikáltak.
Maródi a betegkiválasztást és az immunológiai elővizsgálatokat koordinálja. Ami pedig konkrétan ezt a COVID-19-et illeti, Maródi elmondta: a genetikai okok megismerése nélkül a kép soha nem lesz teljes, csak sötétben tapogatózunk, amikor meg akarjuk ismerni a világjárványt okozó vírust. Olyan, mint egy puzzle, amelyikből a legfontosabb mozaik hiányzik. Arra, hogy mikorra várható bármilyen eredmény, a professzor elmondta: ezek alapkutatások, így nehéz jósolni, De fél év múlva már sokat megtudhatunk, ha a vizsgálatok jól szervezettek es rendszerezettek lesznek.
Ha sikerül kimutatni azt a genetikai rendellenességet, ami felelőssé is tehető a koronavírus okozta fertőzésért, akkor az mennyiben változtathatja meg a mostani védekezésünket és tudásunkat a pandémiáról?
Csak a genetikai hajlamosító tényezők ismeretében lehet bármikor is teljes képet alkotni a pandémiáról, az immunvédekezésről, a védekezési stratégiákról.
A kutatási koncepció néhány hét alatt alakult ki. Be lehetett építeni más vírusokkal szembeni genetikai fogékonysági kutatásokba is a New York-i Laborban. Megtudtuk azt is, hogy a kutatási koncepciót megállapodásunk szerint közösen hirdette meg a Rockefeller Egyetem es a J Project, ez azonban nem befolyásolja azt, hogy a program alapvetően a Rockefeller Egyetem hatalmas kutatási bázisán valósul meg.
Csernyánszky Judit riportja a 2020. március 28-i Hetes Stúdióban hangzott el - a fenti lejátszás ikon megnyomásával meg is hallgatható.
