Ami a földben van, az az államé

Keresztes Noémi Ninettát már gyerekkorában a történelem, a rajz és az orvostudomány érdekelte, és ezt a hármat összeházasítva választotta a régészetet. A műsorban elmondta, ha személyhez köthető maradványokra lelnek, akkor általában valamilyen genetikai vizsgálatot vetnek be az azonosításhoz. A leggyakrabban a megtalált tárgyakra jellemzőkből tudnak kiindulni, ha kort akarnak meghatározni.

Gálvölgyi János kérésére Keresztes Noémi Ninetta elmondta, ha valaki a kertjében talál valamit, és úgy érzi, hogy az műtárgy, akkor hívja a múzeumot, ők megnézik, és ha jogos a feltételezés, akkor kezdődhet az ásatás. Hozzátette, nem feltétlenül ásnak ki egy emléket, ha tudják, hogy az biztonságban megmarad a földben. Egyébként a saját telkünkön talált lehetséges kincsek nem minket illetnek, mert a jelenlegi törvények szerint minden, ami a földben van, az az államé.

Keresztes Noémi Ninetta kiemelte, az ásatások története egyidős az emberiségével, már Nagy Sándor csapata is keresgélt a földben, de az még nem volt régészetnek nevezhető. Főleg azért, mert az akkor elsősorban kincskeresés volt. Hozzátette, a régészet a 19. században indult el tudományos igényességgel.

A régész azt is elmondta a műsorban, hogy 1711-ig nevezzük régészetnek a szakterületet, utána már néprajz, fegyvertörténet, vagy amely tudományághoz az adott kutatás közel áll.

Keresztes Noémi Ninetta arról is beszélt, hogy a népvándorlás kori temetkezés a szakterülete, és hozzátette, egy különleges halottas máglyának a feltárása volt az egyik legnagyobb eredménye. Hangsúlyozta, a régészet számára nem csak munka, hanem elhivatottság.

Az adást a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Academia.edu