Ami az impeachment mögül felsejlik – Interjú Michael Isikoff, Emmy-díjas oknyomozó újságíróval
22/12/2019 11:58
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
Az Emmy-díjas Michael Isikoff, aki népszerű könyvek, filmek szerzője és a Yahoo News oknyomozó újságírója is nyilatkozott Csernyánszky Juditnak a Klubrádióban az impeachment folyamatról.
- Azt gondolom ez nevetséges – így a republikánus Doug Collins, aki védelmébe vette az elnököt.
- Hatalommal való visszaélés? Önök semmit nem tudnak tényszerűen bizonyítani. A kongresszus munkájának akadályozása? Önök nem engedték meg, hogy az általunk kért tanúkat is meghallgassuk - vágott vissza a republikánusok élesnyelvű politikusa, aki ezzel igyekezett érvelni, hogy cserébe ezért nem engedte be Trump a saját közvetlen munkatársait a bizottsági meghallgatásokra.
- Milyennek találta a vitát a törvénykezésben? Mert nekem kissé unalmas volt, nem tudtak újat mondani, hiába tartott csaknem 12 órán át a képviselőházi vita. Mintha mindenki csak ismételte volna az elhangzottakat, új érvek és új bizonyítékok nem kerültek elő – kérdezem az Emmy-díjas Michael Isikofftól, a népszerű Orosz rulett szerzőjétől, aki ebben a könyvben kifejezetten Trump orosz kapcsolatait nyomozta, és filmje, A Hackerek háborúja szintén elismert alkotás.
M.I.: - Nem kérdés, hogy történelmi nap volt a képviselőházban tartott szavazás, a harmadik elnök ellen indították meg az impeachment eljárást. Ez ritkának tekinthető törvénykezési procedúra, ami emlékezetes lesz a kongresszus történetében. Már csak az a kérdés, hogyan fognak erre visszaemlékezni? Vajon úgy, hogy a szégyen bélyegét ezzel sikerült a demokratáknak Trumpra nyomni? Ahogy ők ezt vizionálták? Ami azt is jelenti, hogy Trump örökségének ez lesz a lenyomata. Vagy egyszerűen egy olyan aktusnak fogja ezt az utókor tartani, amit a pártpolitika befolyásolt, hisz a szavazás azt mutatja, hogy míg a demokraták egyöntetűen elítélték az elnök ukrán ügyben tett intézkedéseit, addig a republikánusok ebben semmi kivetnivalót nem találtak.
- Az igenek száma 230, a nemeké 197. Az impeachment határozat 1. pontja elfogadva. – ütötte le a kalapácsot Nancy Pelosi házelnök.
M.I.: - Pártfegyelmet betartva szavazott mindkét párt. Ugyanakkor sikerült ezzel egyidőben az országot végletesen megosztani. Ezért egyelőre még csak meg sem jósolható, mi lesz a történelem végleges verdiktje.
Cs.J.: - Ki vezeti félre, ki csapja be az amerikaiakat? De mondhatnám a fél világot? A demokraták vagy az elnök, aki teljes mértékben magával rántotta a republikánus pártot?
M.I.: - Nézze, minden, ami az elnök viselkedését mérlegelte, kifejezetten pártpolitikai vonalak mentén történt. A republikánusok – bármi legyen is az ára, de megvédik az elnököt. Teljesen úgy tűnik, hogy bedugják a fejüket a homokba, egyszerűen semmibe veszik, és nem foglalkoznak azokkal a bizonyító erejű tényekkel, amelyek egyértelműsítik az elnök hivatalhoz méltatlan viselkedését. Ezzel szemben a demokraták úgy állítanak be minden történést, mint cáfolhatatlan bizonyítékot arra, hogy az elnök helytelenül viselkedett. S mindez együttvéve számukra azt jelenti, hogy van elegendő indok a Fehér Házból történő eltávolításához. Ugyanakkor a demokrata házelnök, Nancy Pelosi húzása, hogy egyelőre nem küldte el a Szenátusnak a képviselőház által megszavazott, a Donald Trumpot elítélő határozatot, felveti bennem a kételyt.
- Hogy mit nem tartok fair eljárásnak, az az, hogy Mitch McConell, aki a szenátus republikánus elnök előre bejelentette, hogy nem lesz pártatlan. A szenátusi procedúra során végig egyeztetni fog az elnök tanácsadóival – magyarázta Nancy Pelosi, miért nem küldte meg a képviselőház által jóváhagyott impeachment-határozatot a felsőháznak.
M.I.: - Mintha ő is elbizonytalanodott volna abban, mennyire evidencia az, azaz milyen bizonyító erővel bír mindaz, amit ők most elértek a maguk eszközeivel az alsóházi többségüknek köszönhetően. Tehát nekem ellentmondásos az, amit Pelosi ezek után tett. Tudván nem mellesleg azt, hogy újabb 4 tanút akar meghallgatni a Szenátus. Akkor ez azt jelenti, teszem fel a kérdést, hogy mégsem elegendőek a bizonyítékok az elnök elítéléséhez? Újabb bizonyítékokra van szükség az impeachment jogos igazolásához?
Cs.J.: - Mitch McConellnek, a szenátus republikánus vezetőjének igaza van tehát akkor, amikor azt állítja, hogy a modernkori történelem legigazságtalanabb ítéletét hozta meg a képviselőház? Hogy ilyen igazságtalanságra még nem volt példa a történelemben?
M.I.: - Minden elnök, aki ellen impeachment-eljárást kezdeményeztek, természetesen méltatlannak és igazságtalannak tartotta azt. Legyen az Bill Clinton, aki kifejezetten pártpolitikai aknamunkának tartotta, ami ellen folyt. De nem gondolta ezt másként Richard Nixon sem, aki ugyan nem várta meg a képviselőház szavazását, még előtte lemondott.
Mert ahogy utolsó tv-s beszédében Nixon elmondta: az ő számára Amerika az első. És nem a személyes érdekek. Michael Isikoff hozzátette: - De természetesen ő is értetlenül állt szemben a vádakkal. Azon, hogy most az elnök is, akárcsak a szenátus vezetője, Mitch McConell ugyanezt mondják, nincs miért meglepődnünk.
A végtelenül unalmas képviselőházi vitának egyik színfoltja volt és a remekül illusztrálta a republikánusok elképzelését az egész procedúráról és hozzáállásukat is, az Barry Loudersmilk szájából hangzott el: - Poncius Pilátus több jogot biztosított Jézusnak saját védelme érdekében, mint amit a demokraták biztosítottak az elnöknek ebben az egész hercehurcában.
Cs.J.: - A republikánusok jó előre figyelmeztették a demokratákat, hogy meg fogják inni ennek még a levét, visszaüt rájuk ez a kampányban és a választási eredményen is meg fog látszani. Ön szerint igazuk van?
M.I.: - Nagyon nehéz a jelen pillanatban ezt megmondani, hogy a jövő évi választásokra vagy akár már a kampányra is milyen hatással lesz az impeachment. Túl korai még a történtekből bármilyen következtetést levonni. Ezzel együtt az az érzésem, hogy az elnök megítélése annyira végletesen beágyazódott, olyannyira megmásíthatatlan a jelen pillanatban, de értve ezen a pro és contra érveket, tehát mindkét oldalon megmerevedtek az őt megítélő álláspontok, hogy egyik irányból sem lesz könnyű az adott csökönyös nézetet kimozdítani a holtpontról. Most mindenesetre úgy látom nem lesz hatással az elnökválasztások kimenetelére, nem befolyásolja vagy módosítja egyik politikai oldalnak sem az eddig róla kialakított nézetét.
Cs.J.: - Hogyan értékeli az elnök nagyon sajátos stílusát és viselkedésformáját. Azt, ahogyan és amilyennek megismertük a Twitteren. Azt, hogy a demokratákról lekicsinylően és bántóan beszél, mindenkit elítél, becstelennek, bolondnak és korruptnak bélyegez meg – többek között?
M.I.: - Nézze, ő csak így tud beszélni. Ez az ő stílusa, amit az emberek már megszoktak és ilyennek el is fogadtak. Kiismertük, hogy túlzásokba esik, mindent felnagyít, folytonosan fújja a harci riadót, mert ez éltető eleme. S ha pedig bárki kritizálni meri, akkor abban a minutumban visszavág. Mindent jogtalannak tart és igazát megkérdőjelezhetetlennek. Úgy látjuk őt, mint aki kikezdhetetlen. Úgy látom, az embereket már nem is lepi meg modora vagy modortalansága, hogy sarat dobál azok után, akik bírálni merészelik. Beívódott a köztudatba a jelleme és sokan ezt szeretik benne. Ugyanakkor én azt is levettem, hogy az utóbbi időben semmi más nem foglalkoztatta Trump elnököt az impeachmenten kívül. A rabja lett. Nem tudott leszállni a témáról. Tudta, hogy nem úszhatja meg, mégis dühöt és átkot szórt mindenkire. Tudta, hogy elnökségének szimbolikus, meghatározó jegye lesz. És emiatt egyébként ideges is.
Cs.J.: - Szóval akkor tulajdonképpen oda lyukadunk ki, hogy ez egy kommunikációs háborúvá fajult. Nem a tények és nem az etikátlan vagy alkotmányba ütköző cselekedet megítélésről és elítéléséről van szó. Hanem arról, hogy ki tudja jobban kommunikálni a maga igazát. Ön is ezt gondolja?
M.I.: - Nézze, a médiáról épp ugyanaz mondható el, mint a szavazókról. Épp ugyanolyan mértékben polarizálódott, mint maga a társadalom, mint maguk a szavazók. Az média egyik része azokhoz szól, akik ki nem állhatják Donald Trumpot. és bármi jót tesz is, azt nem fogják tudomásul venni. A másik oldalon pedig áhitatteljes szeretettel veszik körül, bármit meg tehet az elnök, akkor sem fogják lehúzni róla a keresztvizet. A problémát olyan súlyosnak látom, hogy szerintem ezek a begyöpösödött, bemerevedett álláspontok átfordíthatatlanok. Mindkét tábor a saját szavazóit tüzeli és erősíti meg az érzelmeiben, vagyis olyan mélyen elásták a csatabárdot. S a háborút az fogja megnyerni, aki a kommunikációs csatát is. A társadalom és a média megosztottságának megszűnésére a választásokig tartó periódusban már semmilyen esélyt nem látok egészen 2020 novemberéig – nyilatkozta rádiónknak az Emmy-díjas Michael Isikoff, aki népszerű könyvek, filmek szerzője és a Yahoo News oknyomozó újságírója is.
Csernyánszky Judit riportja a 2019. december 21-i Hetes Stúdióban hangzott el.
