"Amikor csúnyát mondok rád, az valójában azt jelenti, hogy szeretlek” - Sanyi megindító története Ferencváros legmélyebb bugyraiból

A filmesek 140 napot forgattak, de valójában ennél sokkal több időt töltöttek Sanyival és családjával. A dokunak nem volt célja, hogy Révész és Mikulán kívülállók maradjanak, belefolytak Sanyi és családja életébe, gyakorlatilag a természetes részükké váltak.

 

Mikulán Dávid, aki gördeszkával és kamerával a kezében járta Budapestet és a Boráros téren figyelt fel Sanyira és barátaira. Kapcsolat szövődött közöttük és már ment is a forgatás. Eleinte szociális projektnek fogta fel a fiúkkal való kapcsolatot. 

Mikulán Dávid ambiciózus volt,  már az elején, nagyon hamar tudta, hogy ebből lehet film. Révész Bálint hét évvel később csatlakozott a projekthez és akkor már biztosak voltak benne, hogy ebből film lesz.

 

Arról, hogy mit gondoltak Sanyiról és jövőjéről azt mondták, bíztak benne, de érezték azt a sztereotípiát, amivel ő is találkozhatott mindennapjaiban. Megláttak valami csodát azokban a srácokban, de a körülményeikből fakadóan ők is érzékelték, hogy ott kell maradniuk velük. Aggódtak érte. De ezzel együtt pozitív kép volt bennük, mert együtt épültek a 12 év alatt, voltak sikertörténeteik.

Voltak hullámvölgyek persze, amikor Sanyi tinédzser volt. Épp ebben az időben szállt be a projektbe a Révész Bálint. Sanyi viszont épp ekkor kiszállt a filmből ,mert akkor nem érdekelte a projekt. 

Fél-egy évig évig a forgatás arról szólt, hogy a felnőtt családtagokkal forgattak. De ez is jól jött ki, mert megismerkedtek és összebarátkoztak a szülőkkel. Akkor gyakorlatilag beszálltak a szülői létbe és folyton aggódtak a fiúért, miközben próbállak vele folytatni a munkát. Ekkor már egy egész estés dokufilm benne volt a történetben.

Sanyi anyukájával osztoztak fájdalmában, és várták, hogy elmúljon Sanyi  durva kamaszkora. 

Révész és Mikula segített végül a családnak felújítani az otthonukat, segítettek Sanyi konditermét felépíteni. 

Egy kortárs magyar látlelet a leszakadó és magára hagyott városi szegénységről

A család hat tagja egy pici lakásban élt Ferencvárosban, a nagyi 60-as években költözött oda, mostanra a harmadik generáció lakik abban a lakásban. Klasszikus lakhatási szegénységben élő családról van szó, akik egy önkormányzati lakásban élnek, de az önkormányzat nem újítja fel nekik a lakást, viszont fizetniük kell albérleti díjat. A filmesek arra hívták fel a figyelmet, hogy ilyen helyzetben több ezer ember van a VIII. és IX. kerületben.

Révész Bálint azt mondta, nyilván voltak nyomasztó elemei annak a szociónak, amiben a család élt, de alapvetően az a nyitottság és szeretet, ami várta őket, az egyszerűbbé tette e a közös létüket.

A család "buzi nyelve", amit egymás között és a filmesekkel szemben is használnak, és a folytonos káromkodás  sem volt számukra fura. Révész Bálint szerint ezt egyszerűen át kell fordítani, és úgy kell értelmezni, hogy ha csúnyát mondok rád, akkor valójában azt mondom, hogy szeretlek. De lehet, hogy valakinek lassan megy le ez a kódolás. 

Aztán beütött a krach. Négy évvel ezelőtt leégett egy kollégium és meghalt egy ember. Az ügyben Sanyi és barátai voltak érintettek, a fiúk meggyújtottak egy matracot a Markusovszky téri kollégium bejáratánál. A tűz tovább terjedt az épületben, és egy férfi halálát okozta. Az elsőrendű vádlott ítéletét négy év próbaidőre felfüggesztették. Sanyi nem az elsőrendű vádlott volt ebben az ügyben. Őt garázdaságért ítélték el, 240 óra közmunkát kapott, de az ügyész most súlyosbításért fellebbezett a legutóbbi tárgyaláson.

Vajon kódolva volt e Sanyi életében  a tragédia?

Ha valaki olyan helyről jön, ahol nem kap pozitív visszacsatolást, kevés figyelem irányul rá, nagyobb eséllyel  fordulhatnak elő vele olyan dolgok, amik a társadalom szélére sodorhatják - mondja Mikulán Dávid.

Sanyi már a barátnőjével él együtt, eltávolodott Bálinttól és Dávidtól, de próbál jó útra térni. Így várja az ítéletet a négy évvel ezelőtti gyújtogatás ügyében.