Anno Budapest: Ezt ettük a szocializmusban

Mit főztünk a hét legtöbb napján, mit vacsoráztunk otthon és mi volt a hétvégi ebéd? Ugye húsleves és rántott hús? De nyilván ennél változatosabb volt az étkezésünk. Vagy mégsem? Mindent habartunk, ki- és berántottunk? Volt olyan elvetemült, aki otthon is főzött finomfőzeléket? Gyíkhúst csak elvitelre vagy otthon is fogyasztottunk? Egyáltalán mennyi időt töltöttünk a konyhában? Honnan szereztük be a hozzávalókat? Önök még gyúrták a tésztát otthon? Megvan még a régi paradicsompasszírozó? Hogyan szivárgott be kamráinkba és hűtőszekrényeinkbe, majd uralta el az étrendünket a margarin, a Vegeta, a parizer vagy a konzerv egytálétel? Mióta eszünk mindenhez kenyeret? Tudják, hogy a mirelit szó eredete a Mezőgazdasági Ipar Rt.-ből (röviden MIR) jön, az ő márkájuk volt a MIR Elite, később, Mirelite, majd köznevesült a mirelit szó? És miért voltak a déligyümölcsök téli gyümölcsök?

Sokat mondják, hogy elhízott np a magyar, de ez nem újkeletű, a zsírban tocsogó, paprikás és bundázott ételek hőskorában is így volt már: "Az egy főre jutó élelmiszer növekedésével párhuzamban megnőtt a túlsúlyosok száma. A 70-es évek végén az elhízottak számát 3 millió főre becsülték. A táplálkozási szokások konzervatívak maradtak: a lakosság sok zsírt fogyasztott, a hús szinte kizárólag disznóhúst jelentett, hal csak ritkán került az asztalra, és a sütemények tetejét vastagon porcukrozták."

És krumplileves volt-e a krumplileves? Vitassuk meg, idézzük fel közösen, hívják Miklóst vasárnap délután 2 és 4 között.

Telefonszámaink: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953 - SMS: +36 30 303-0953

Címlapi kép: Fortepan.hu/Urbán Tamás