Aszály

Most hallom, hogy van olyan önkormányzati bölcsőde, ahol ötszörösére emelték a napidíjat. Így ha valaki minimálbérért dolgozna, akkor a fél fizetését elviszi az, hogy legyen, aki foglalkozzék a kicsivel. És akkor csak egy gyerekről beszéltünk, hol van még az oly sokat emlegetett nagycsalád. És a sokat emlegetett munka, mert ugye az a hatalmi mondás, hogy akinek nem jut elég rezsiszámlára, az dolgozzék többet.

Olvasom éppen, hogy negyvenmilliárdért meg lehetne menteni a Velencei-tavat, de nincs rá pénz. Meg azt, hogy a kiszáradó tóra épül egy kajakakadémia, alig valaminél több haveri pénzért, negyvenhárom milliárdért. A fákat máris kivágták mindenesetre, gondolom, szépen fog izzani majd egy-két év múlva tüzelőként valamelyik villa díszkandallójában. Esetleg a focipályák gyepét is lehet majd fűteni vele. Hát igen, a fétisek. A munka abban az értelemben, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék. Meg akinek nincs pénze, az annyit is ér.

Aztán az akadémia. Szinte minden pillanatban látni, hogy mennyire hiányoznak a szakmailag hiteles és nyilvános kutatások, amelyek ebben a kétségkívül nehéz helyzetben megalapoznák a társadalmi vitát és segítenék a döntéshozókat. Ehelyett a kormány – na nem ez, hanem az előző ugyanilyen – az akadémiai rendszer szétzúzásával szórakoztatta magát. Igaz, lettek helyette új akadémiák, főként a focinak, most meg ez a kajak. Vajon bármely nyelvre lefordítható ez a szó? Hogy kajakakadémia? Persze ez a kevesek problémája. Ahogy az is, hogy eljut-e nyaralni a kiszáradt Velencei tóra.

Hanem az a baja több tízezer embernek, hogy még napszámba sem tud menni, mert nincs mit betakarítani. Meg nem hallgatott tudósok, a kivágott fák és egy elsivatagosodó országban várjuk, hogy mikor vívjuk ki végre a hanyatló Nyugat számára a dicsőséget. Hiszen már csaknem egy évtizede tudjuk illiberális körök unortodox ötleteiből, hogy mi vagyunk a szabadság exportőrei. „Sírnak a svájci anyák/szabadságot Svájcnak.” Hiába, nálunk mindig történik valami. Se uborkaszezon, se uborka sincs.

Józsa Márta jegyzete.

Az Útszélen témái:

Negyven évnél is többet dolgozott öregeket segítő munkával, és most, hogy ő szorulna gondoskodásra, nem talál szociális otthonra – a probléma minden kisnyugdíjas számára általános.

Görcsbe rándult gyomorral várják az őszt az Igazgyöngy Alapítványnál is – a megszorítások és az aszály miatt egyik napról a másikra sem tervezhető az élet.

Az adás vendégei voltak:

Csáki Lenke, a Klubrádió hallgatója,

Hegyesiné Orsós Éva, a NYUSZET, azaz a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsának soros elnöke,

és L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója és szakmai vezetője.

Az adást a fenti a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg.