Atomok keringője – Szénási Sándor jegyzete

Azoknak az amerikaiaknak a zöme, konkrétan 65%-a, akik eddig távmunkát végeztek, konkrétan nem menne vissza a munkahelyére akkor sem, ha ezzel fizetéscsökkenés járna. Már mi a francért jönne vissza fizetéscsökkentés – szólalt meg erre a hírre egy kommentelő –, hisz aki otthon ül, megspórolja a cégnek a működési költségeket. Ez igaz, de mi hagyjuk most a kapitalizmus ragadozó természetét, és térjünk vissza a 65%-hoz.

Miért nem akarnak visszamenni? Nyilván a kényelem miatt is, az utazás ugyanis – egy másik kommentelő szakértése szerint – felemészti a bér 5%-át, plusz az idő, ami több óra is lehet. A másik ok, amit a 3. kommentelő jegyez meg, az, hogy ő személy szerint soha többé nem akarja látni a főnöke ábrázatát, nem beszélve a kollégákról. Akad olyan ember is, aki mindezen nem csodálkozik, inkább a cégeket nem érti. Miért erőltetik a drágább, közösen folytatott munkavégzést? Hiányzik nekik az emberi közösség melege?

Természetesen ez nem igaz, illetve ennek egy tőkeprofilú változata igaz, hogy tudniillik egy csapatépítéseken nevelt közösség atomizálódása rontja az együttműködést, a kreatív ötletek kiérlelését, valamint az otthonülő egyedek agyából egy idő után eltűnik a közös cél, a vállalkozás progresszivitása, és marad az arcnélküli tessék-lássék.

A kapitalistáknak persze abban igazuk van, hogy még olyan atomokból és a közösségtől megfosztott – és önmagukat megfosztó – egyedekből nem építhető semmi, legfeljebb a közösségi média buborékjai, ahol a kontroll nélküli ember mindent elhisz, amire lelkileg szüksége van. Így keringenek és ütköznek egymással, és menekülnek a terjedő entrópiában.

Szénási Sándor jegyzete a 2021. augusztus 4-i Esti gyorsban hangzott volna el, ha az áramszünet miatt, ami a Klubrádió egész környékét érintette, nem kellett volna úgy döntenünk, hogy ma nincsen Esti gyors. Elnézésüket kérjük.