Az ellenzék már egységesen akar fellépni

Új ablakban

2019. január 08. Nemzetközi lapszemle 01. 08.

05:57

00:00

Tóth Bertalan pártelnök új stílust hozott az MSZP-be

A Die Welt című, nagy példányszámú, konzervatív német napilap a magyar ellenzéken belüli változásokról, azon belül a szocialisták megélénküléséről közöl cikket. A lap budapesti tudósítója, Boris Kálnoky szerint Tóth Bertalan pártelnök új stílust hozott, ami a korábbinál hangosabb, radikálisabb és összefogáspártibb. A Die Welt szerint alig lehet ráismerni a magyarországi ellenzékre: december óta állandóan tüntetnek, legutóbb épp szombaton vonultak újra ezrek az utcára, a parlamentben egymást követik a látványos tiltakozó akciók, és mindezt közösen csinálják, nem külön-külön, széttöredezve, mint eddig. Az összes ellenzéki párt képviselője ott volt, amikor az állami tévé központjában kísérletet tettek arra, hogy beolvassák a követeléseiket, miközben az épület előtt demonstrálók támogatták őket – írja a hamburgi lap. A szerző szerint ennek az új ellenzéki arculatnak a létrejöttében jelentős szerepe van a 43 éves Tóth Bertalannak, aki az elmúlt években fáradhatatlanul követelte a kormánytól minden lehetséges információ kiadását, és néha még sikereket is elért, így például napvilágra kerültek a Nemzeti Bank magánszemélyek javára történt rejtélyes kifizetései. A pártelnök arról beszélt Boris Kálnokynak, hogy fel kívánják hívni a közvélemény figyelmét, amikor a kormány jogokat akar elvenni az emberektől. A rabszolgatörvénynek nevezett jogszabály ellen Tóth Bertalan szerint az MSZP-nek, mint klasszikus baloldali pártnak fel kell lépnie. A cikkíró megjegyzi ugyanakkor, hogy az ellenzék lakossági támogatottsága nem növekszik, és nincs az ellenzéknek olyan valódi vezető alakja, aki alternatívát jelentene a kormánnyal szemben. A kormányra nézve azonban valódi veszély jelent az összefogás, mint új elem – írja a Die Welt, majd Tóth Bertalant idézve megjegyzi: ennek is vannak ugyanakkor határai, hiszen az európai választásokat az arányosság elve alapján bonyolítják le, és ez nem igényli, hogy vállvetve induljanak. Végigtekintve az ellenzéki pártokon, Kálnoky úgy látja, hogy a szocialisták kivételével mindenki meggyengült, és az MSZP az európai választásokon megszilárdíthatja az ellenzéken belüli vezető szerepét. Az önkormányzati választásokon az ellenzék már egységesen kíván fellépni, bár – jegyzi meg a Die Welt tudósítója – a rövid távú cél meglehetősen szerény: 50 százalék alá akarják lenyomni a most 54 százalékos támogatottságú Fideszt. A német lap szintén újdonságnak nevezi a szakszervezetek részvételét a tiltakozásokban. Ezzel kapcsolatban Tóth Bertalan hangsúlyozza, hogy a kormány védtelenné akarja tenni az egyént, ezt szolgálja a a szakszervezetek gyengítésének a szándéka, miként a nem kormányzati szervezetekre gyakorolt nyomás is.

Az Európai Néppárt arra használta eddig a Fideszt, hogy legitimálja önmagát

A másik írás, amelyről szót kell ejteni, a The New Yorker című amerikai magazin terjedelmes tanulmánya, amely Orbán Viktor szélsőjobboldali Európa-víziója címmel jelenik majd meg a nyomtatott változat január 14-én utcára kerülő számában, de az interneten már most olvasható. A tanulmány szerzője, Elisabeth Zerofsky szerint a magyar kormányfő, akit a konfliktusok éltetnek, saját országában már megszilárdította a hatalmát, és most az Európai Uniónak szenteli figyelmét.

A szerző részletesen leírja Orbán legutóbbi jelenését az Európai Parlament strasbourgi épületében, amikor a Sargentini-jelentés vitáját tartották. Emlékeztet arra, hogy a magyar miniszterelnök az elmúlt hét évben gyakran folyamodott az úgynevezett pávatánchoz. Ez – ismerteti Kim Lane Scheppele princetoni jogtudós magyarázatát – a jogalkotás terén azt jelenti, hogy a kormány gyakran olyan elemeket helyez el a törvényekben, amelyeket aztán kivehet abból. „Beletesz egy felháborító dolgot, és egy szuperfelháborítót, de ez a szuperfelháborító dolog valójában nem szükséges, csak arra van, hogy aztán kidobják”. Amikor az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság kérdőre vonta az Orbán-kormányt valamilyen antidemokratikus intézkedés miatt, akkor az tett néhány szimbolikus, békülékeny gesztust - „úgy csinált, mint ha barátkozni akarna”. Azért nem bír az EU Orbánnal, mert az unió egyszerre mindig csak egy dologgal foglalkozik, Orbán azonban az egész rendszert nézi. A Sargentini-jelentés vitája során azonban a The New Yorker tanulmánya szerint Orbán felhagyott a pávatánccal, kijelentette, hogy a jelentés sértés az országra nézve. Zerofski a 2015-ös migrációs válságra adott magyar kormányzati reagálás ismertetése után megállapítja: az Európai Unió képtelennek bizonyult kezelni mind a nagy, mind a kis kérdéseket: nem tudott hatékony támogatást nyújtani azoknak a tagállamoknak, ahová sok migráns érkezik, de például a nyári időszámítás eltörlése ügyében sem volt képes dűlőre jutni. A The New Yorker szerzője megszólaltatja Pethő Andrást, a Direkt 36 újságíróját, aki szerint Orbán élvezi a nagyhatalmak közötti manőverezést. Az Európai Néppárt arra használta eddig a Fideszt, hogy legitimálja önmagát a hagyományos elittel egyre inkább szembeforduló német szavazók körében, a Fidesz pedig arra használta a Néppártot, hogy megszerezze a fősodorhoz tartozással járó hitelességet – olvasható a The New Yorker tanulmányában. Zerofski idézi Hegedűs Istvánt, a Magyarországi Európa Társaság elnökét is, aki szerint Orbán most már többre vágyik, fontos akar lenni, meg akarja változtatni Európát és a világot, Európa egyik vezetőjeként, az Európai Unió megmentőjeként akarja láttatni önmagát – és a tanulmány szerzője úgy látja, hogy az európai szélsőjobboldali mozgalmak számára valóban Orbán jelenti az inspirációt.

Kárpáti János nemzetközi lapszemléjét a felső ikonra kattintva hallgathatja meg. FOTÓ: