Beadvány az ötök ügyében - Szénási Sándor jegyzete
22/01/2020 18:00
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Nyilvánvaló, hogy a kötelező jelleggel van egy kis probléma.
A magyar kultúra, amelynek ma van a napja, ünnepnapja, emléknapja, hivatalos napja, sőt a hivatalosság napja, köszöni, 364 közönséges napon át elvan valahogy, a dísznappal azonban már vannak bajok. Említsük meg rögtön a Térey János ösztöndíj ügyét, amelyet 45 alkotó kapott meg öt évre, a teljes összeg személyenként 15 millió fölött van. Negyvennégyen át is vették, ahogy illik, és nyilván azóta is tervezik, milyen regény, dráma, filmszüzsé, verseskötet megírásának körülményeit teszi a pénz optimálissá, bennünket is megnyugtatva, hogy az adott mű elkerülhetetlenül megszületik, a magyar kultúra fél évtizedig biztosan nem sorvad el.
A negyvenötödik, Bartók Imre író azonban nem vette át az ösztöndíjat, ugyanis több dolgot is aggályosnak talált. Először is a díj létrejöttének homályos körülményeit, másodszor az ösztöndíjat biztosító Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának, Demeter Szilárdnak a személyét, harmadszor meg azt, hogy a zsűri két év után kötelezően megfoszt öt személyt a díjtól, ami – így Bartók Imre – talán mégsem vág össze a beígért nyugodt munkakörülményekkel.
Ebben lehet valami.
Nyilvánvaló, hogy a kötelező jelleggel van egy kis probléma. Az persze előfordulhat, hogy menet közben kiderül valakiről: eddigi műveit egy ismeretlen udmurt, más elnevezés szerint votják költőtől lopta, esetleg írástudatlan, vagy csak hazudta a rokonságot Semjén Zsolttal. Ez esetben haladéktalanul ki kell rúgni, nem kérdés. Ám mi van akkor, ha mind a 45 alkotó rokontalan és a saját kútfejéből írja a Háború és békét? Lehet, hogy erre csak 0,2% esély van, de számolni kell ilyen eshetőséggel is. Ekkor kit rúgnak ki, és mire hivatkozva?
Értjük mi, hogy a Schlezinger-féle görbe szerint egy adott csoport 10%-a a leggondosabb kiválasztás ellenére is alkalmatlan, tehát menet közben ellenzéki pamfletek gyártására kap rá, vagy a közpénz jelentős részét italra fordítja, és mámorában eltér a Demeter Szilárd-féle kultúrpolitikai és nemzetnevelési irányelvektől. Ám ha ez nem történik meg, ha a maradék negyvennégy művész minden szempontból kiválóan teljesít, közülük miért kell egyeseket megbántani, és ily módon növelni a rendszer ellenségeinek a számát?
Kínzó kérdésünkre várjuk a választ tisztelettel.
Szénási Sándor jegyzetét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Pixabay.
2020.01.22. 18:00
