Carson Coma: Ki fogod sípolni, hogy Orb**?

Nagy port kavart, hogy az együttes a kormányzati fenntartású, brüsszeli Liszt Ferenc Intézetben lépett volna fel május végén, amit előtte egy héttel programütközésre, majd technikai okokra hivatkozva lemondtak. A lemondás furcsán egybeesett a zenekar kormánykritikus dalának, a Feldobom a követ című számnak a kiadásával, valamint amikor kiálltak az "értelmezhető oktatás helyett könnygázt kapó diákokért". Egy részlet a dalból:

„...mindig ez van, ha én vagyok kritikus,
utcai harcos orcán fintor,
ki fogod sípolni hogy Orb***?
Mikor az ember strómanként viccel,
mandinerből a gyűlölet spriccel”.

A hatalom válaszát nagyon szomorúnak és önkényesnek érzik, különösen, hogy egy kulturális intézetről van szó. Azt mondják, nem egy politikai pártnak, oldalnak mentek volna játszani, hanem magyar adófizetők pénzéből, magyar embereknek. Ezzel együtt cinikusan nézve még azt is mondhatnák, hogy jó reklám volt nekik a koncert letiltása. 

Jelezték, ezután is szívesen mennek, ha hívják őket például önkormányzati, városi rendezvényre, de akkor sem izgulnak, ha nem keresik őket. Inkább arra koncentrálnak, hogy vállalható és minőségi zenét hozzanak létre, amit az emberek szeretnek. Arról is beszéltek, hogy nincsenek kiadónál, saját magukat menedzselik és ezt élvezik is.

Nem panaszkodnak, mert eddig a rádiók játszották a dalaikat, a legújabb, negyedik lemezükből azonban egyetlenegyet sem. Azt megértik, hogy a Feldobom a követ sok helyen nem játszható le, de sajnálják, hogy a többit is kerülik. Szóba került a Pók vagy a Peti és én című, LMBTQ-témákat érintő szám is, amelyről elmondták, korábban sem állt tőlük távol, hogy bizonyos társadalmi kérdésekről írjanak dalt. 

A zenekar tagjainak mostanában többször is eszébe jutott, hogy talán el kellene innen menni, erről a belső vívódásról szól a Feldobom a követ is. Fekete Giorgio szerint Budapest egy fantasztikus város, és ők elképesztően szerencsések, hogy jó környezetben lehetnek. Azonban, ha kitekint a saját életéből, látja, hogy nagyon szomorú a helyzet, sok ember él boldogtalanul. Szeretne segíteni, de úgy látja, olyan ez, mint egy rosszul működő kapcsolat, ahol elgondolkodunk, hogy érdemes-e változtatni.

Héra Barnabás mindig úgy képzelte, hogy a húszas évei jelentős részét külföldön tölti, de ez a zenekar gyors sikerei miatt nem így alakult. Ő is mostanában kezdett el az esetleges elmenetelen gondolkodni. Szeret Magyarországon koncertezni és jól érzi itt magát, csak a telet utálja nagyon, szívesebben lenne olyan helyen, ahol az emberek egy fokkal vidámabban viszonyulnak a többiekhez a novemberi napokban is.

Különben sem akarnak kifejezetten slágert írni, ha az számukra vállalhatatlan kompromisszumokkal jár. Szerintük nem feltétlen az az érték, amit halálra játszanak a rádiók. Ők azt nevezik annak, ami picit túlnő egy szubkultúrán és egy generáció meghatározó dalává válik. Úgy látják, minden társadalmi közegnek megvannak a kedvencei, és van egy olyan kör, amelynek az ő zenéjük az.

A beszélgetést meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva!