Civilizációk találkozása 6. rész – Földrajzi és műfaji sokszínűség a mozivásznon

A múlt heti adásban Sziám, Bhután, Nepál vagy éppen Kína története elevenedett meg a vizsgált játékfilmekben. Bernardo Bertolucci két műve is terítékre került. Először A kis Buddha, amely Sziddhártha legendákkal teli életét meséli el, párhuzamosan pedig egy napjainkban formálódó történetszálat is végigkövethetünk. Majd a rendező egy 9 Oscar díjjal jutalmazott alkotását elemezte szakértőnk, Az utolsó császár című drámát, amely Kína történetének huszadik századi eseményeit mutatja be. Az Anna és a sziámi király, illetve az újabb adaptáció, az Anna és a király is előkerült a beszélgetésben, amelyből többek között a nyugatosodni vágyó tizenkilencedik század közepi Sziámot ismerheti meg a néző. Gyönyörű díszletek és jelmezek között, egy kibontakozó szerelem tükrében.

Az e heti adásban innen folytattuk, maradva Ázsia különleges világánál. Három újabb műről beszélgettünk Paár Ádámmal, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársával.

A Színes fátyol című drámával kezdtük, amely Somerset Maugham regényének adaptációja. Megemlítettük a Greta Garbós változatot, de részletesen a 2006-os feldolgozást vizsgáltuk meg. Edward Norton és Naomi Watts főszereplésével készült el a film, és a személyes kapcsolat ábrázolása mellett az 1920-as évek Kínája, a társadalmi különbségek, és az éppen akkor aktuális kolera járvány is fontos helyet kap a cselekményben.

A Nagy Fal című akciófilm bekerült a válogatásunkba, de csupán amolyan elrettentő példaként várva egy olyan alkotásra, amely valóban erről a különleges építményről, és a történelmi korszakról szól majd, amikor megvalósult.

A beszélgetés zárásaként Paár Ádám a Derszu Uzala című japán-szovjet koprodukciós alkotásról mesélt. Kuroszava Akira rendezése valós eseményeket dolgoz fel, és egy katonai expedíción keresztül kalauzolja el a nézőt az Usszuri-vidékre.

A műsor folytatásában kitértünk arra is, hogy az európai szem számára ismeretlen világok bemutatását nem egyszer a könnyed műfaj is kiindulási pontjának tekinti. 1985. december 4-én került a mozikba A Nílus gyöngye című romantikus komédia, amelyben Kathleen Turner és Michael Douglas másodszorra alkottak egy párt A smaragd románca nagy sikere után. Talán nem véletlenül szintén december 4-én – bár 4 évvel később – mutatták be a trilógia záró darabját, A rózsák háborúja című szatírát. Utóbbi minden tekintetben szomorúbbra sikerült, mint az előzmények. És nem csak azért, mert a nézők megszerette páros tagjai – még ha más karakterekként is jelentek itt meg – szerelmének csúf végnapjaiból próbáltak viccet csinálni az alkotók. Hanem azért is, mert azontúl, hogy igazán vicces sem lett, még el is rontotta az egész sorozat ízét. A korábbi két film sikerét nem csak a remek szereplőválasztásnak és a kedves történetnek köszönheti, hanem részben annak is, hogy idegen világban csetlenek-botlanak hőseink. A Robert Zemeckis rendezte A smaragd románcában Columbiába utazhattak a nézők a történetet követve. És bár korántsem volt célja a készítőknek valamiféle kulturális ismeretterjesztés, a hely hangulatából mindenképpen kaptunk némi ízelítőt. Az egy évvel később bemutatott A Nílus gyöngye már nem szólt akkorát, de még mindig a szórakoztató kategóriába tartozott. Ebben a történetben Turner és Douglas karakterei az arab kultúrának egy hollywoodizált változatát hozták el a mozikba.

A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Címlapi kép: Pixabay)