Cseppet sem szórakoztató – Hardy Mihály jegyzete
3/09/2020 16:32
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
Ami izgalmas és értékes a zenében, nos, az korántsem olyan élvezetes a politikában, ahol elvben nem sok helye volna az improvizálásnak, és ha ilyesmi történik, annak cseppet sincs művészi értéke. Zenei hasonlatnál maradva, mindaz, ami a mostani koronavírus-járvány második felvonása körül zajlott és zajlik cseppet sem szórakoztató. Már csak azért sem, mert a bőrünkre és a zsebünkre megy a játék.
Az improvizáció kifejezés az olasz „improvviso” azaz váratlan szóból ered. Nálunk elsősorban a zenében és a színházi életben alkalmazzák, és előre el nem tervezett, azonnali játékot jelent. A zenében sokan a dzsesszel azonosítják az improvizációt. Azt kevesebben tudják, hogy már a barokk korban is improvizáltak az orgonisták, akiknek sokszor csak az alapszólamot vetették kottára a zeneszerzők, a derék és jól képzett zenészek már simán hozzátették a maguk akkordjait vagy a kíséretet, hiszen a kisujjukban volt a muzsika, az összhangzattan. Így aztán Johann Sebastian Bach korára már pompás orgonaművek születtek, igaz, a világhírű d-moll toccata és fúgát nagyon pontosan lekottázták.
Ami izgalmas és értékes a zenében, nos, az korántsem olyan élvezetes a politikában, ahol elvben nem sok helye volna az improvizálásnak, és ha ilyesmi történik, annak cseppet sincs művészi értéke. Zenei hasonlatnál maradva, mindaz, ami a mostani koronavírus-járvány második felvonása körül zajlott és zajlik cseppet sem szórakoztató. Már csak azért sem, mert a bőrünkre és a zsebünkre megy a játék. Ahhoz képest, hogy hivatalosan hányféle operatív szervezet meg ki tudja még hányféle tudós tanácsadó működik közre, nem, hogy harmóniát nem látunk, hanem egyenesen totális káosszal vágunk neki az őszi járványszezonnak.
Elég, ha csak a határok lezárására majd 24 órán belüli részleges megnyitására gondolunk. Vagy arra, hogy akkor ki is fizesse a kötelezővé tett teszteket a határokon, amiknek a beszerzését már egyszer úgyis kifizettük, mint adófizetők. Akinek iskoláskorú gyermeke van, hosszasan tudná sorolni, hányféle betarthatatlan új szabállyal, egymásnak is ellentmondó intézkedéssel kell megküzdeniük a diákoknak, a tanároknak és a szülőknek. Vagy említhetném az egyetemi kollégiumokban az alkoholfogyasztás betiltását, akárcsak a zenei rendezvények lefújását ugyanezen az alapon és mondjuk a focimeccsek és más sportesemények engedélyezését. Hogy van ez?!
A politika, értsd a kormány, feladata éppen az lenne, hogy ebben a kritikus helyzetben egyértelmű és hiteles módon magyarázza el a polgároknak, hogy kinek mi a teendője, hozza összhangba a különféle hivatalok, hatóságok és minisztériumok intézkedéseit. Úgy, hogy az egyformán transzparens és érthető legyen a szolnoki MÁV-nyugdíjasnak éppúgy, mint az akadémikusnak. Hogy kezeljék végre felnőttként a polgárokat, ne rekedjünk meg Nyunyóka Anyó tanmeséinek szintjén vagy ne maradjunk a ki tudja miféle belső démonokkal küzdő miniszterek és kormányemberek zavaros monológjainak fogságában. Persze, ha hadat üzenünk a tudásnak és a tudománynak, ahogy az manapság dívik, akkor marad az improvizáció. Tudják: a váratlan meglepetések…
Hardy Mihály jegyzete az Esti gyors 2020. szeptember 03-i, csütörröki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
A címlapi, és egyben alábbi kép Részeg Bróker alkotásának felhasználásával készült.
