Czóbel Ernő levelei Lányi Saroltához a Gulagról
17/07/2022 19:32
| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió
A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés c. irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma rendhagyó módon nem egy irodalmi alkotást, hanem Czóbel Ernő Lányi Saroltának szóló levélrészleteit hallgathatják meg Szádvári Lídia felolvasásában.
Czóbel Ernő marxista filológus, a moszkvai Marx–Engels–Lenin Intézet Marx-gyűjteményének megteremtője hatvankilenc évvel ezelőtt, 1953. július 17-én halt meg Budapesten – néhány évvel azután, hogy hazatérhetett a Szovjetunióból és azon belül is a Gulag táborainak fogságából. A kommunista elkötelezettségű filológus, akinek testvére a neves festő, Czóbel Béla volt, a Tanácsköztársaság idején vonódott be mélyebben a munkásmozgalomba, a tanácskormány bukása után pedig letartóztatták és fogolycserével a Szovjetunióba került, ahova azután felesége, a neves műfordító és költő, az egyik legszebb munkásmozgalmi dalfordítást is megalkotó Lányi Sarolta, valamint kislányuk is követte. A munkásmozgalom első nemzedékének – esetleg Sinkó Ervin mellett – talán nem is volt más olyan őszinte, tiszta, egyenes és gerinces tagja, mint ők ketten. Czóbel Moszkvában a Lenin Intézet Marx-gyűjteményének felelős vezetője lett, amígnem a sztálini kirakatperekben koholt vádakkal munkatáborba zárták, ahol kis híján végül tíz évet raboskodott, nem mellesleg a második világháborúnak is köszönhetően, melynek kitörése után a lejárt büntetéseket is meghosszabbították. Sem ő, sem a felesége nem adták föl egymás iránt érzett szerelmüket, ahogyan kommunista hitüket sem. Az immár népköztársasági Magyarországra ugyanakkor – különösen a táborokat átélő Czóbel – megtörten érkeztek vissza. Bár továbbra is az eszméért dolgoztak, szenvedésük kitörölhetetlenül vált a totális rendszerek egyént és igazságot elpusztító hazugságainak egyik legégbekiáltóbb példájává.
Amíg Czóbel Ernő a Gulag-szigetcsoport táboraiban raboskodott, Lányi Sarolta Moszkvában próbált túlélni és egzisztenciát teremteni maga és a lányuk számára. Hatóságilag akadályozott, mégis folyamatos levelezésüket unokájuk, Szádvári Lídia adta ki hét évvel ezelőtt, Belső közlés című zenés irodalmi műsorunk pedig három éve foglalkozott a levelekkel és történetükkel. Az adásban Szádvári több részletet is felolvasott az egymással egyébként magázódó házaspár leveleiből. A rendhagyó szövegre való tekintettel mától itt nem csupán a felolvasást, hanem a második hangsávra kattintva az egész akkor elhangzott adást is meghallgathatják, a lent beágyazott videóra kattintva pedig Darvas Iván előadásában megtekinthetik Konsztantyin Szimonov Várj reám, s én megjövök című dalát is, amelyet Lányi Sarolta fordított magyarra, és amely a fordító érzéseit fogságban lévő férje iránt is tökéletesen kifejezi. Mint Hannah Arendt írja a részleteiben a Klubrádióban is elhangzott esszéjében, a kommunisták első nemzedéke „még szilárdan hitt benne, hogy a szerelem egy életben csak egyszer csap le az emberre”. Életüket a magán- és közéleti elkötelezettségre tették föl, és ebben mindmáig példáink lehetnek.
A levélrészleteket a fenti hangsáv lejátszás gombjára kattintva lehet meghallgatni. Címlapi képünk illusztráció, politikai foglyok a Gulagon (forrás: Wikimedia Commons)
