Hannah Arendt: Rosa Luxemburg
16/01/2022 21:09
| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió
A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Mától kivételesen Hannah Arendt Rosa Luxemburgról szóló esszéjének részletét hallgathatják meg Lovas Rozi színművésznő előadásában.
1919 januárjában, a Spartakus-felkelést követően sorban gyilkolták meg a német tanácsforradalom vezető személyiségeit, Karl Liebknechtet, Rosa Luxemburgot és Leo Jogichest, ezzel tulajdonképp a XX. század egész hátralevő részére homályba borítva a szocializmus lehetséges pluralista változatát, átengedve a teret a lenini alapú bolsevizmus egyeduralmának. Luxemburg személyének különlegessége azonban túlmutatott kommunistaságán, gyakorlatilag ő volt az első karizmatikus női politikai vezető, aki politikai éleslátása mellett bátorságával is kitűnt. Ennek a máig aktuálisnak ható vetületével foglalkoztunk november hetedike alkalmából Tükörfordítás című műsorunkban, ebben az adásban hangzott el Lovas Rozi felolvasásában az az esszérészlet, amelyet mától itt, a Klubrádió honlapján is meghallgathatnak.
A huszadik század talán legmeghatározóbb politikai filozófusát, Hannah Arendtet Luxemburgnak elsősorban a politikai gondolkodásban betöltött szerepe és annak társadalmi hátterében megbúvó gyökere érdekelte. Arendt, aki szintén a nemzeti és osztályelfogultságok nélküli „európaiak” rendkívül szűk rétegéből származott, bizonyos értelemben talán példaképeként is tekintett Luxemburgra, ez esszéjében is tükröződik, melynek részleteit a hivatkozásra kattintva szövegesen is elolvashatják. Arendt az írásban elsősorban a Luxemburg-csoportnak erre az egykori zsidóságon belül is ritka helyzetére, illetve a nőiségét érintő vonatkozásokra fókuszál, tanulságosan idézve meg ugyanakkor azt is, hogy létezett – és egy ideig egyáltalán nem tűnt bukásra ítéltnek sem – a kommunista gondolatnak a leninizmustól eltérő válfaja is, a tervezésen alapuló diktatúrával szemben Luxemburg ugyanis a spontán cselekvés fontosságát, a munkástanácsok pluralizmusát és a „társadalommal való folyamatos súrlódás” elvét képviselte.
Arendt írása eredetileg J. P. Nettl amerikai történész Rosa Luxemburgról szóló monográfiájára reflektál, a szerzőre és munkájára tett utalások erre vonatkoznak.
Az esszérészlet a fenti hangsáv lejátszás gombjára kattintva hallgatható meg.
