Demszky: A jövő a civil engedetlenségé

Demszky úgy véli, a magyar demokrácia válságának kritikus időszaka volt ez, amikor a többség nemcsak belőle, hanem az akkori, teljes politikusgárdából kiábrándult, ez tette könnyűvé a Fidesz győzelmét. Tudatosan nem akarja és nem mondja ki a jelenlegi miniszterelnök nevét, úgy gondolja, óriási butaság – amit a média nap mint nap elkövet – reklámot csinálni neki.

Azért nem indult már akkor, mert egyrészt olyan nyomásnak kellett volna engedjen, amit nem bírt volna elviselni. A másik ok, hogy tudja magáról, nem tud veszíteni. Azt mondja, csak nyerni szeret, mindig olyan versenyen indul, ahol nagyobb esély van a győzelemre. Ötször nyerte el a főpolgármesteri címet, többször volt magyarországi parlamenti képviselő, 2004-ben pedig Európai Parlamenti képviselőnek is megválasztották.

Demszky szerint itt már mindenki megbukott volna, szembe kellett nézni azzal, hogy mindent elrontottak, amit el lehetett. Elrontották például az önkormányzati rendszert, ahol a teljesen centralizáltságból a másik végletet hozták létre. Hozzáteszi, hogy azért a decentralizációnak volt egy furcsa előnye az első ciklusban, de tulajdonképpen a másodikban is, hogy több kapun keresztül folyt a privatizáció. Ez azt jelentette, hogy a kerületi polgármesterek érdekeltek voltak abban, hogy behozzák a külföldi tőkét, és eladják az ingatlanokat. Éppen ezért nagyon gyors volt az átalakulás, a piaci rendszerre való átállás. Büszke rá, hogy Budapest az első két ciklusban annyi tőkét halmozott fel és vonzott be, mint amennyit az egész régió együttvéve.

Azt mondja, akkor még tanulták az önkormányzati rendszert, a privatizációt és a demokráciát. Kiemelte, hogy azokban az időkben a privatizáció sem hozott milliárdos vagyont egyeseknek, mint mostanság. Akkoriban ez a verseny tiszta volt, és a multik versenyeztek ezekért a cégekért. Annyira nem volt neki se haszna ezekből az üzletekből, hogy a 2004-es támadások idején ő volt az egyetlen a magyar közéletben, aki átvilágítást kért saját maga ellen.

A volt főpolgármester szabálykerülőnek vallja magát, nemcsak a gyorshajtásairól volt híres, a politikában is mindig a civil engedetlenséget hirdette. Azt vallja, hogy nem kell betartani a törvényeket akkor, ha ezek a szabadságunkban korlátoznak és egy diktatúra hozza őket létre. Úgy gondolja, most is a civilek kezében van a jövő. Bár, azt is érti, hogy ez a szabadságharc merőben más, mint amit anno ő vívott. Most egzisztenciális kockázta van a szembefordulásnak, ő az életét tette fel erre, elment a végsőkig, nem tartotta be a törvényeket, ilyet most nem nagyon lát. Nagy különbség az is, hogy mindig csapatban dolgozott, azt gondolja, meglehetősen magányos és elveszett lenne manapság. Az ő időszakában az ellenzék együtt tanult a reformközgazdászoktól, a népiektől, akitől csak lehetett. A legfontosabb, és legnagyobb különbség, hogy volt köztük kapcsolat.

Demszky Gábor az önkormányzatok jövőjét illetően nem túl bizakodó. Régi alapelve, hogy alkotmányban szabályozandó kérdés kellene legyen, hogy az önkormányzatok mennyi pénzt kapnak. Ezen nem szabadna változtatni, mert ezzel felszámolják őket. Ha nincs pénz, nem beszélhetünk önkormányzatokról. Úgy véli, a jelenlegi válságban ki fogják fosztani őket, és amikor nem tudnak teljesíteni, akkor megbuknak.