Diego Maradona, a futball utolsó rocksztárja

Új ablakban

2020. december 01. Hosszabbítás (2020. december 01., kedd 15:00)

45:42

00:00

Műsorvezetők: Rév Dániel, Farkasvölgyi Gábor Szerkesztők: Árva Brigitta

Márta Bence és Szabó Christophe is a müncheni bemelegítést emlegette fel 1986-ból, ezt tényleg érdemes megnézni, egészen különleges futballtörténeti emlék ez.

Maradona az a focinak, mint Michael Jordan a kosárlabdának - vetette fel Farkasvölgyi Gábor, hiszen sok fiatal miatta kezdte el játszani ezt a játékot, volt egy olyan korosztály a 80-as években, melynek tagjai mind-mind Maradonák akartak lenni. Mind a játéka, mind a személyisége meghatározó volt a maga idejében. Az argentin válogatott mellett a Napolit is a hátára vette és egy viszonylag kiscsapatból tette naggyá. A tehetsége mellett a személyisége tette őt naggyá. Lehet hozzá hasonlítani a szintén 10-esben játszó argentin Messit (mindketten alacsonyak és nagy a súlypontemelkedésük), de óriási a különbség a két játékos játékstílusa között is, Maradona cselezése, harciassága, technikája egyedivé teszi őt. Minimum 3-4, de inkább 5-6 mai játékos összegyúrásából lehetne összerakni egy Maradonát. Talán Ronaldinho még az, akit lehet hozzá hasonlítani, nem is a játékstílusa, hanem a szenvedélye miatt. Aki még a műsorban felmerült a maiak közül, az Eden Hazard, Mohamed Salah, Xherdan Shaqiri, vagy a régiek közül George Best. De igazából felesleges a hasonlítgatás, azt a szintet senki sem közelítette meg, amit Maradona mutatott.

A legemlékezetesebb pillanata a pályán az isten keze pillanat volt, egy csalás, erre mindenki emlékszik, aki valaha látta. 

Az az angolok elleni gól egyszerre volt utcai focis, hozta a legkisebb fiú, a Megváltó, a harcos archetípusát is, benne van a Falkland-szigetek elleni háborús vereség revansa, és ezernyi egyéb áthallást is lehet arról a pillanatról felidézni.

Ugyanakkor ezen az angolok elleni meccsen meglőtte minden idők egyik legnagyobb vb-gólját is.

Gary Lineker, aki a pályán volt ezen a meccsen, azt mondta, ő életében nem látott ekkora gólt, és ha nem fél attól, hogy utána otthon meglincselik, meg is tapsolta volna ott. Ez a két gól egyébként nagyon jól leírja egész karrierjének kettősségét.

Az adásban szó volt a Napoliban eltöltött évekről, a Boca Juniors-os korszaról (ahol azért nem küldték el drogtesztre a utolsó szezonjaiban, mert bár mindenki tudott az állandóan kokainozásáról, de neki volt köszönhető a nézőszám), a barcelonai időszakról, ahová már sztárként érkezett, de voltak súlyos pillanatai, mint például az 1984-es, Bilbao ellen elvesztett kupadöntő. Bár Maradona felháborodása jogos volt, ebben a verekedésben benne volt a későbbi tragédiája is az argentinnak.

A balhé után a három hétre eltiltott játékos Barcelonából 1984-ben került a csőd szélén támolygó, a város felé 10 évnyi adóssággal tartozó Napoliba, ahol a világ legdrágább játékosa lett belőle. Nem volt könnyű megszerezni, de amikor Maradona lefotóztatta magát egy Napoli-mezben, ami meg is jelent a sajtóban, a klubnak nem volt visszaút, hiába emelte meg az utolsó pillanatban a Barcelona az árát, muszáj volt megegyezni vele, különben Nápolyban hatalmas balhé lett volna. Egy nagy blöff is kellett a megállapodáshoz, a Napoli sportigazgatója elhintette a barcelonai sportújságírók közt, hogy letettek Maradonáról és inkább Hugo Sanchezt akarják a csapatba, akit a Barcelona is meg akart szerezni Maradona helyére, és ennek a blöffnek köszönhetően sikerült negyedórával az igazolási időszak vége előtt aláírni a szerződést.

A pályán egy semmilyen csapatból Európa legjobb csapatát csinálta Maradona - persze ehhez kellett az edző és a játékostársak is: Garella, Bruno Giordano, Careca.

Már Barcelonában "barátságot kötött a kokainnal", de a Nápolyba igazolás biztosan megnehezítette a helyzetet. Az ottani maffia, a camorra egybefonódott a Dél-Amerikából érkező kokainszállítmányokkal, akkoriban Marseilles-be és Nápolyba érkezett hajón a csempészett drog. Maradona önéletrajzi könyvében is írt a szerhasználatról, például amikor Vatikánban a pápa privát mosdójában tolt fel egy csíkot, amikor kikéredzkedett az audienciáról. Végül ez a függőség vezetett oda, hogy mind a Napolinál, mind az argentin válogatottnál elengedték a kezét a játékosnak, majd napokon belül le is bukott, 1991-ben doppingvétséggel.

Halála napjáig határtalan tisztelet övezte őt, nemcsak Argentinában, de ott végképp. Az ország 20. századi története gyakorlatilag egy folyamatos katonai puccssorozat. 1983-ra puhul a rendszer, hogy valamelyest demokratizálódik az ország, elkezdődik egy nyugalmi időszak, és ekkor jelent meg Maradona, a szegény sorsú gyerek, aki csodát tesz és a világ tetejére kerül, egyfajta Megváltó-szerepben, argentin emberek millióinak adva reményt, válva az Isteni Diegová, és ezért is tudtak vele elnézőek lenni.

Feljutottam a világ csúcsára, aztán jól magamra hagytak ott - mondta Maradona. Ma elképzelhetetlen lenne, hogy valaki ilyen viselkedéssel a idáig jusson el, mint ő. Kb. a '82-es vb-ig lehetett azzal nyerni, hogy egy országnak voltak a legjobb játékosai, utána már a stratégia számított.

Szó volt még az adásban a karrierje végéről is - érdemes visszahallgatni az adást a fenti lejátszás gombra kattintva. Mi most két idézettel és egy klippel búcsúzunk tőle.

"Boldog vagyok azzal, amit elértem. A foci többel megajándékozott, mint amit valaha is elképzeltem."

"Ha meghalok, és újjászületek, megint focista akarok lenni. És ismét Diego Armando Maradona. Olyan játékos vagyok, aki örömet okozott az embereknek, és ez nekem elég."