Ellenzéki pártok: mutassátok be a jövőt a jelenben! (Bírálat és javaslat) – Haraszti Miklós írása
13/05/2020 11:32
| Szerző: Haraszti Miklós
Vitaindító cikket írt a Klubrádió honlapjára Haraszti Miklós az ellenzék állapotáról. Szerinte az Orbánnal szemben álló pártok visszatértek az egymás elleni pontszerzés önsorsrontó politikájához, az együttműködés ismét jövőidejű szóvá vált számukra. Eközben a polgárok továbbra is egyetlen dologra kíváncsiak: van-e kormányzóképes alternatíva. Javaslatokat tesz, az ellenzék hogyan állhatna helyt már a jelen viharaiban is közösen, koalícióként. A közíró, volt országgyűlési képviselő vitaindító szövege alább olvasható. Haraszti Miklós a Megbeszéljükben szóban is kifejtette véleményét, ezt a cikk végén, a lejátszóra kattintva hallgathatja meg.
Már majd egy év telt el a számos városban kettős hatalmat hozó, országosan új reményeket tápláló önkormányzati választás óta, de azóta érdemben nem gyarapodott tovább az ellenzéki pártok ereje. Országosan továbbra is döntetlenre áll az új állampárt és az összefogást hirdető ellenzék versenye.
Ebben a sovány eredményben alig van szerepe Orbán Viktor koronavírus-puccsának. A vesztegzár csak a veszteglés újabb mentsége, változat a szokásos patópálos alibire: „Nincsen kampány!” Nem is fásultság okozza a pangást, hiszen akadnak derekas tiltakozások az egyeduralom új lépései ellen.
Az igazi ok, hogy az ellenzék szótárában tavaly október óta az együttműködés ismét jövőidejű szóvá vált. Az együttműködő pártok nincsenek együtt, nem kicsit, nagyon. Visszatértek az egymás elleni pontszerzés önsorsrontó politikájához. Valakik tíz év óta mindig kezdik, mások kényszerűen folytatják, és máris visszasüllyedtek a túlélőshow-ba, az erősorrend-vitákba.
Nem azt állítom, hogy feladták az együttműködést, mint célt. Ezt a saját választóik sem engednék meg nekik. Eszmei értelemben révbe ért a Karácsony Gergely által 2011-ben megfogalmazott „technikai koalíció”.
De a gyakorlatban a pártok elfeledték, mi vezetett sikerre tavaly októberben: az, hogy már jóval a kampányidőszak előtt is uralták a híreket a megegyezések, a közös jelöltek és az előválasztások.
Érdemes tisztáznom: nem az ellenzéki önkormányzatokról beszélek. Ők küzdelmesen helytállnak. Még a járvány ürügyén ellenük folytatott hadikommunista zabrálások és rágalomhadjáratok is jó eséllyel kudarcot vallanak, legalábbis a politikailag legfontosabb dimenzióban – a polgárok szívében.
Az új önkormányzatok tekintélye abból fakad, hogy valóságosan létező koalíciók. Ami igazán veszélyezteti a kitartásukat, azok nem a kormány támasztotta nehézségek, hanem a közös tervezést, közös cselekvést szabotáló centrifugális pártösztönök. Sokat árt az országos pártok törekvése, hogy a helyi embereik a pártjuk javára kamatoztassák a közösen szerzett erkölcsi tőkét.
A mai ellenzék vagy együtt boldogul, vagy sehogyan. A politikai darwinizmus csak működő demokráciában forogja ki a közjót, a Fidesz ellenében kollektív ellenzéki kihaláshoz vezet.
Rutinmunka helyett a pártoknak sürgősen szintet kellene lépniük az együttműködésben. Igen, éppen ebben a nehéz időben, éppen a parlamentarizmus gyakorlati felfüggesztése alatt.
Ma Magyarországon egyetlen dologra kíváncsiak a polgárok: van-e kormányzóképes alternatíva. S mi mással igazolhatnák az ellenzékben lévő pártok a saját kormányképességüket és a jövendő koalíciójuk állóképességét, mint közös akciók hosszú sorával, folyamatosan erősített együttműködéssel, közös intézmények létrehozásával?
Be kell mutatniuk a jövőt, nem holnap, hanem ma, és nem szavakkal, hanem tettekkel. Már a jelen viharaiban is koalícióként kell helytállniuk ahhoz, hogy 2022-ben választható kínálat legyenek.
A minimum minimuma volna, hogy legalább a járvány ügyében közösen lépjenek fel a pártok. Enélkül nincs súlya a szavuknak sem a vírus elleni nemzeti védekezésben, sem Orbán alattomos merényleteinek a bírálatában.
Hathatós egymás közti szolidaritást kell tanúsítaniuk, például amikor az Állami Számvevőszék orosz mintára egyenként igyekszik tönkretenni őket.
Igenis jöjjenek a hátsó szobákban folyó megbeszélések. De ott ne a pillanatnyi erősorrendeken alapuló előjogokon vitatkozzanak, hanem kölcsönösen kötelező mechanizmust építsenek, túl az eseti alkukon.
Sürgősen szükség volna a képviselőikből álló, döntésre és nyilatkozattételre is feljogosított ellenzéki egyeztető tanácsra, ellenparlamentre, árnyékkormányra, nevezzék ahogyan jólesik.
Bármilyen szegények is a pártok, erőforrásokat, szakértőket, időt kell elkülöníteniük az együttműködésük fejlesztésére. Közös online felületre van szükség, hiszen enélkül ma már amúgy sem működik a mozgósítás és a választás.
A megszállt médiájú kisebb településeken hogyan másképp juthatnának előbbre a propagandagépezet ellenében, mint a hírek megszállásával? Elhallgathatatlan hírekké pedig csak a valódi következményekkel járó közös lépések válnak.
Ilyen hír volna a pártok szerződése arról, hogy mindig előválasztással döntik el a közös jelöléseket, beleértve a miniszterelnökét is. Ha a választókra bízzák a jelöltek kiválasztását, azzal értelmessé változtatják az egymás közti versenyüket, miközben megsokszorozzák a láthatóságukat és elkötelezik a választókat.
Már régen pótolniuk kellett volna az ellenzéki választási megfigyelők hiányát, ami a választási csalások fő tartaléka. A sok ezer választókörben civilek segítségével kellene megkeresniük a tiszta választáshoz minimálisan szükséges két-két ellenzéki megfigyelőt. Ezzel a pártok sok új tagot is szerezhetnének.
Orbán az ellenzéki évei alatt a táborát szervezte és társadalmi szerződéseket kötött. Ezt kell másolni, nem Orbán egyeduralmát. Közös ellenzéki intézmények híján ugyan kivel ülnének tárgyalóasztalhoz az egészségügyiek, a szakszervezetek, az egyházak, a jogvédők, és nem utolsósorban a nemzetközi szervezetek?
Fontosak a tiltakozások, Hadházy Ákos, Szél Bernadett, Szabó Tímea, a női képviselők, a parlamenti függelemsértők akciói. Nem haszontalan szolgálat elszenvedni a büntetéseket Kövér László házelnöktől és Pintér Sándor rendőreitől. Ezek nélkül egyáltalán jelen sem volna az országos ellenzék.
De semmi sem helyettesítheti a híreket a velünk élő jövőről. A NER-t ellenző pártok már ma is műveljék, aminek a helyreállítására szövetkeztek. Legyenek a konszenzusos demokrácia előrehozott bizonyítékai. Közös akciók hírei nélkül tragikusan rövidnek bizonyulhat a jó esetben két évnyi távolság a következő választásig.
