Európa, fegyverkezz! - Nemzetközi lapszemle
26/08/2020 08:05
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
A közös ellenségek erősítik a barátságot és az EU-államok nincsenek ellenség híján, belül pedig Lengyelország és Magyarország folyamatosan kiüresíti a jogállamot.
Az elmúlt évtizedek német nyelvű sajtójában meglehetősen szokatlan hangvételű véleménycikk jelent meg a Die Welt című, nagy példányszámú, konzervatív szemléletű német lapban. Szerzője, Eva Kogel érvelése szerint az európai identitást a közös fegyverkezéssel lehetne és kellene előmozdítani. Európának fel kell fegyvereznie önmagát, mert ezzel erősítené a tagállamok közösségét, magát az európai identitást – írja. A közös ellenségek erősítik a barátságot – hangoztatja a Die Welt publicistája, és hozzáteszi: az EU-államok nincsenek ellenség híján, Európa szomszédságában növekszik az instabilitás. Ennek alátámasztására számos, meglehetősen eltérő jellegű problémakört említ.
Szóvá teszi az Oroszországban minden valószínűség szerint megmérgezett Alekszej Navalnij esetét, és azt, hogy a Kreml hosszú órákig vonakodott engedélyezni az ellenzéki politikus Berlinbe szállítását. Szomszédok között nem így néz ki az együttműködés – jegyzi meg. Szintén megemlíti Eva Kogel a fehéroroszországi helyzetet, ahol, mint fogalmaz, egy autokrata rohamcsapatokat küld saját népére, mert az tiltakozik a választási eredmények manipulálása ellen. A belarusz emberek egyértelmű szavakat vártak az EU-tól, de napokba telt, amíg annak külügyi megbízottja megszólalt – teszi hozzá.
A Földközi-tengeren – folytatódik a Die Welt cikke – az EU-nak olyan agresszív hatalmakkal kell megbirkóznia, amelyek befolyásuk alá akarják vonni a Líbiától Szíriáig terjedő térséget. Ilyen hatalom a szerző szerint Oroszország mellett Irán, továbbá „egyes öbölmenti államok”, valamint az EU-val közvetlenül szomszédos Törökország. Utóbbival kapcsolatban kiemeli, hogy gázlelőhelyek után kutat a görög partoknál. „Mi lesz, ha Ankara bejelenti igényét az ottani gázmezőkre? Éles szavakon túl fog valami más módon is reagálni Brüsszel?” – teszi fel a kérdést. A Die Welt kommentátora szerint biztonságpolitikai értelemben megváltozott korszakban élünk, de Brüsszelt a stratégiát illetően a szótlanság, külpolitikai értelemben pedig az iránymutatás hiánya jellemzi.
Eközben – fűzi tovább a gondolatot Eva Kogel – egyre inkább erőre kapnak az EU-n belüli elkülönülési törekvések. A szerző a Sezessionsbewegungen szót használja - ezt azért teszem hozzá a pontosság kedvéért, mert a cikk ezen pontján Magyarország is érintett. Azt írja ugyanis: „a Brexit okozta sebek még mindig fájnak. Lengyelország és Magyarország folyamatosan kiüresíti a jogállamot, ami egyébként inkább előbb, mint utóbb más országokban is érinteni fogja az igazságszolgáltatást, tehát messze nem elméleti problémáról van csupán szó”.
Mindezekre a feszítő problémákra a Die Welt szerzője a közös európai védelmi politika kialakítását, Európa felfegyverkezését ajánlja. A kontinensnek – állítja – védenie kell magát dél és kelet felől is. Oroszországgal kapcsolatban azt írja, hogy a korábbi ellenségből még nem lett barát, komolyan kell vennünk az oroszokkal kapcsolatos lengyel aggodalmakat.
Lukasenko harcra kész, Moszkva hallgat
Lesz-e rendszerváltozás Belaruszban? – ezt a kérdést járja körül a Der Standard című bécsi lap Keleti blog című véleményrovata. Az erről szóló legfrissebb bejegyzés szerint Alekszandr Lukasenko elnök 1994-es hatalomra kerülése óta egyetlen választás sem volt szabad és tisztességes. Eddig azonban a lakosság nagy része vállrándítással tudomásul vette a csalásokat, mert a helyzet kilátástalannak látszott. Lukasenkót általában nem különösebben kedvelik, de a hagyományos ellenzék soha nem mutatkozott komoly alternatívának, így az elnököt szükséges rosszként elfogadták. Ez változott meg azzal, hogy Szvetlana Tyihanovszkajának, a korábbi angoltanárnőnek sikerült felráznia a nagyrészt apolitikus lakosságot.
A tiltakozások döntő tényezője volt ugyanakkor az is, ahogyan Lukasenko a világjárvány ügyét kezelte. Szemben a legtöbb országgal, a leállás ellen foglalt állást, hogy megmentse az egyébként is gyenge gazdaságot. Azt hirdette, hogy nem kell komolyan venni a vírust, vodkaivást, szaunázást és traktorvezetést javasolt az egészség megőrzése érdekében. Az utóbbi hónapokban aztán drámai mértékben megnőtt a fertőzöttség, és gondok jelentkeztek az egészségügyi ellátásban. Számos civil kezdeményezés indult útjára a vírus elleni küzdelem támogatására, a társadalmi felelősségérzet jegyében.
A blogbejegyzés végül nem ad választ a feltett kérdésre. Bár a mostani tiltakozások soha nem látott méreteket öltenek, Belarusz jövője nem látható tisztán – állapítja meg. Az elnök harcra késznek mutatkozik, Oroszországról pedig még nem tudni, hogy megmarad-e a megfigyelő szerepében, vagy Lukasenko tevékeny támogatása mellett dönt.
A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Flickr.com.
2020.08.26. 06:00
Szerző: Kárpáti János
