Ez a hajó elment? - Lampé Ágnes jegyzete
24/08/2019 15:01
| Szerző: Lampé Ágnes/ Klubrádió
A cégek jelentős része akkor érdemel ki alvállalkozói-bedolgozói megbízást, ha a piramis csúcsán állók megkapják a nagy állami megrendeléseket, és lenyúlhatják a támogatásokat. A multinacionális cégek nagy része is beállt a sorba, haszonelvűen együttműködik az oligarchákkal, részese a korrupciónak. Továbbá az a nagyon széles kör is a rendszer fennmaradásában érdekelt, amelyik egzisztenciálisan fenyegetve van.
Súlyos mondatok, érdemes ízlelgetni.
Még egyszer: „a társadalom nagyon jelentős része ma már érdekelt abban, hogy a rezsim hosszabb távon fennmaradjon”.
Ugyanis szerinte: „egyre több a haszonélvező, és nem csupán az oligarchák, a maffiacsalád. Mindazok nyernek, akik közvetlenül ennek a körnek a megbízásából dolgoznak. A cégek jelentős része akkor érdemel ki alvállalkozói-bedolgozói megbízást, ha a piramis csúcsán állók megkapják a nagy állami megrendeléseket, és lenyúlhatják a támogatásokat. A multinacionális cégek nagy része is beállt a sorba, haszonelvűen együttműködik az oligarchákkal, részese a korrupciónak. Továbbá az a nagyon széles kör is a rendszer fennmaradásában érdekelt, amelyik egzisztenciálisan fenyegetve van.”
Tudom, sokan ismétlik időre-időre, hogy a félelem és a kiszolgáltatottság nagy úr, és ez így is van, ennek kihasználása abszolút nem új politikai eszköz. Sőt. Ennek a mostani rendszernek is az egyik központi eleme, egyelőre nincs recept ellene. Lehet, hogy nem is létezik ez a recept, vagy legalábbis az összetevőket és az arányokat nagyon nehéz megtalálni. Közben a G. Fodor Gábor kormányközeli politológus-főszerkesztő egy televíziós műsorban azt mondta, hogy a jobboldalon a győztesek lélektani helyzete adott, a fideszes szavazó pedig a győztes folyamat résztvevőjének látja magát.
Szóval a fideszes szavazó minden botrány, korrupció, visszaélés ellenére a győztesek táborában érezheti magát. Ez viszont erős. Erő-politizálás ez a javából. Merthogy az erő egyelőre ott és velük van: adott hozzá pénz, paripa, fegyver, ideológia, nyelvi, retorikai elemek, és ami a legfontosabb: most már az emberek is. Akik átvették, sőt magukévá tették ezt a gondolkodásmódot, és talán őszintén hiszik: ők tényleg győztesek.
Békesi el is mondja: "... a társadalom hihetetlenül fogékony az érzelmi politizálásra, és az Orbán-rezsim ennek minden eszközét, minden attribútumát ügyesen, nagyon gátlástalanul kihasználja. A nemzeti szimbólumok, a nemzeti ünnepek, az ifjúság nevelése, a sportolók sikerei mind-mind a nemzeti összetartozás érzését erősítik. Ez az érzelmi politizálás monopolizálása és teljes kisajátítása. Bár velejéig hazug, a történelemhamisítás már ipari méreteket ölt, de nincs meg az alternatívája. Ellenzéki oldalról nincsenek olyan modernizációs válaszok, amelyeket az érzelmi politizálással szembe lehetne állítani. Ez a hajó elment.”
Évekkel ezelőtt, amikor riportokat, interjúkat készíthettem vidéki városokban, falvakban, kistelepüléseken, az emberek örömmel jöttek és meséltek a problémáikról, helyi ügyeikről. Ma, amint meglátják a diktafont, elszaladnak, bebújnak a házaikba, nehogy baj legyen, nehogy a szomszéd megtudja, hogy szóba álltunk, figyel a boltos, a zöldséges, mit szól a polgármester, "isten ments, hogy kiderüljön, mit gondolok" szöveggel szabályszerűen menekülnek. Korábban olyan elő nem fordulhatott, hogy egy polgármester nem állt szóba az újságíróval, ma az amúgy méltán ismeretlen önkormányzati képviselő is kegyet gyakorol, ha válaszol pár mondatot.
Hogy ez félelem-e, vagy valami más, nem tudom biztosan. De nagyon annak néz ki. Ha így marad, tényleg nehéz dolgunk lesz, egymással is. És akkor ez a hajó is elmegy.
Lampé Ágnes jegyzete a Hetes Stúdió 2019. augusztus 24-i adásában hangzott el.
Címlapi kép: Pixabay
