Férfiklub, hölgyválasz

Az előző adásban vizsgáltuk az együttesek és közönségük viszonyát. Kiderült, hogy már a Beatles idején is a rajongói klubok jelentették a hidat a két világ között. A csoport tagjaiban egyértelmű, hogy mi volt a közös: szerették Johnt, Pault, George-ot és Ringót.

A klubalapítás vágya azonban az emberiséggel egyidős lehet. A viktoriánus Anglia – mint oly sok mindent – ezt is tökélyre fejlesztette. Eőry Gabriella, történész elmondta, a 19. században nem is annyira a klubok között volt minőségbeli különbség, sokkal inkább az mutatta valakinek a társadalmi rangját, hogy klubképes-e, vagyis bekerülhet-e egy klubba. Beavatási szertartások nem voltak, tette hozzá a történész, ugyanakkor hosszú várólista volt, és általában az úriemberek örökölték felmenőiktől a klubtagságot. Eőry Gabriella a 179. epizód elején elmondta, hogy bár hazánkban a 18. században már működött kaszinó, az angol klub világot Széchenyi István hozta el Magyarországra. Számára az volt a fontos, hogy találkozzanak egymással a befolyásos emberek, társalogjanak, és a kereskedelmi kapcsolataikat erősítsék.

Az angol úri emberek számára fenntartott klubok egészen változatos elfoglaltságokkal szolgáltak a tagok számára, továbbá azt a célt is szolgálták, hogy azok jellege és rangja szerint határozhatták meg magukat a tagjaik. Volt azonban egy olyan csoportosulás, amely ennek az egész attitűdnek igyekezett görbe tükröt tartani, ugyanis megalakították a Rondák Klubját 1743-ban. Olyan férfiak csatlakozhattak az Ugly Face Club-hoz, akik rendelkeztek valamilyen látványos külső jeggyel, amelyet az emberek többsége rútnak tart. A sértő jelleg azért nem értelmezhető, mert a tagok maguk jelentkeztek. A liverpooli rondák klubja 10 évig működött, de mondhatni kontinenseken átívelő híre volt, hiszen később a világ különböző pontjain újabb és újabb hasonló tematikájú tömörülés alakult. Az 1879-ben szerveződött olasz csúnyák klubja például még ma is működik.

Ilyenkor szoktuk feltenni a kérdést, hogy mégis ki dönti el, hogy mi számít szépnek. Meg persze a jól ismert fordulatokkal nyugtatjuk magunkat, hogy a szépség szubjektív, és persze belülről fakad. De vajon tényleg így van? Nincs olyan külső jegy, amelyre mégis egyöntetűen azt mondanánk, hogy na, ez mindenkinek tetszik?

Ha konkrét pont nincs is, pontok összessége talán van. Amerikai kutatók önkéntesek bevonásával vizsgálták az emberi arcot. Kiderült, hogy a szépséget alapvetően két arányszám határozza meg: függőleges irányban vizsgálva azok az arcok bizonyultak a legszebbnek, amelyeknél a szemek vonala és az ajkak közötti távolság a teljes arc-hossznak körülbelül a 36 %-a volt. Vízszintesen a szemek távolságának és az arc szélességének az aránya volt lényeges, ez körülbelül 46 %-nál bizonyult optimálisnak. Ezek az arányok amúgy éppen az „átlagos” arcnak felelnek meg. Putz Ádám, a Pécsi Tudomány Egyetem Általános és Evolúciós Pszichológia Tanszékének adjunktusa elmondta, az esztétikum határozottan fontosabb a férfiak számára, míg a nők a dominanciát tartják vonzónak. A férfiak azért választanak fiatalabb, vagy fiatalabbnak tűnő nőket, mert ösztönösen az a vonzalmuk alapja, hogy minél hatékonyabban valósítsák meg a fajfenntartás feladatát, míg a nők számára a jó genetikai adottságok és a jó apaság számít fontos tulajdonságnak, hiszen a női nem nagyobb energiát fordít az utódok létrehozására és felnevelésére, és ehhez keresnek partnert, mondta el az evolúciós pszichológus.