"Fogy a vizünk és az időnk"

A hosszú távú statisztikák sajnos azt mutatják, hogy csökken a Tisza és mellékfolyóinak vízhozama, 1980-tól kezdve vannak adataink, amelyek azt mutatják, hogy elsősorban a Felső- és Közép-Tiszát érinti a száradás. A Felső-Tiszánál 46 százalékos a középvízhozam–csökkenés, ami elég durva – mondta Kajner Péter a Reggeli gyorsban. A WWF Magyarország élő folyók programjának szakértője hozzátette, nem csak a folyókban és tavakban látható vízmennyiség csökken, a felszín alatti vizek is drasztikus mértékben süllyednek, évente átlagosan országosan 1-5 centiméterrel megy lejjebb a talajvíz, ami helyenként már több méteres különbséget jelent, a Homokhátságon vagy a Nyírségben mára félsivatagos körülmények alakultak ki.

Az éghajlatváltozási modellek szerint egyre jellemzőbbek lesznek a szélsőséges időjárási viszonyok, valamelyest kevesebb csapadék hullik majd le Magyarországon, az a mennyiség pedig, ami lesz sokkal kiszámíthatatlanabbul jelentkezik majd – például néhány óra alatt annyi eső esik, mint ami átlagosan egy hónap alatt szokott –, közben a gyakrabban és hosszabban jelentkező hőhullámok pedig növelik a párolgást – magyarázta a szakértő. Az időnk és a vizünk is egyre fogy – tette hozzá. Ahhoz, hogy a változásokat kezelni tudjuk, a száraz időszakok ne tegyék tönkre a termést, ki kell találnunk hogyan tudunk alkalmazkodni, hogyan tudjuk átalakítani a vízgazdálkodást, illetve a mezőgazdaságot.

A kulcs, hogy a vízbő időszakokban meg tudjuk tartani a vizet a szárazabb időszakokra – ennek megfelelően kell átalakítani a területhasználatot.

Ezt persze régóta mondják a szakemberek, de történik-e előrelépés? Kajner szerint látszanak jelei a változásnak. Egyrészt egyre népszerűbb a talajmegújító gazdálkodás, már csak azért is, mert sok esetben jövedelmezőbb. Másrészt a vízügyi szolgálat működését is kezdik átalakítani a vízhiányos időszakok, a belvizeket egyre több esetben visszatartják – mondta a szakértő. Továbbá az agrártámogatásokban is egyre inkább megjelenik ez a szempont. A vízvisszatartásra alkalmas területek sokszor magántulajdonban vannak, ott a gazdálkodók eredetileg valamit termeszteni szerettek volna – abban, hogy árutermelés helyett inkább a szélesebb környék vízgazdagságát javítandó vízvisszatartásra használják, úgymond "klímaadaptációs fókuszú" területként hasznosítsák segíthet, ha az állam ezt támogatja, kompenzál valamilyen formában – magyarázta Kajner.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.