Fogytán van a napod

„Ismerek olyan lányt, akit egy autó üres benzintankjában bújtattak el Hegyeshalom előtt pár kilométerrel, hogy átcsempésszék Ausztriába. A motorba addig az ablakmosó folyadék tartályából vezették volna a benzint, hogy el tudjon gurulni pár kilométert. A terv nem sikerült, mert a faluban észrevették a cselt, és jelentették a helyiek a határőrségnek. A lányt visszatoloncolták oda, ahonnan menekülni próbált, ahol börtön várt rá. Nem ma történt, a nyolcvanas évek elején, Romániából jött Magyarországra, de itt nem maradhatott – ezért szeretett volna nyugatra menni.

Arról, hogy abból az országból miért akarnak tömegesen menekülni magyarok és nem magyarok többnyire csak pesti viccekből és szamizdat lapokból lehetett értesülni, meg a Szabad Európa rádióból. Tudják, az egy olyan adó volt, amelynek létezését is tagadni igyekezett az akkori hatalom, mert nem akarta azzal terhelni az állampolgárokat, hogy akár morzsányit megtudjanak az igazságról, a valóságról aztán végképp nem. Ismerős lehet ez a helyzet Önöknek, kedves hallgatóink. Aztán ismerek olyanokat is, akik a kilencvenes években azért hagyták ott mindenüket, hogy ne kelljen elmenniük mondjuk ágyútölteléknek Vukovárra. És olyanokat is, akik már a Kádár-rendszer idején bújtattak erdélyi menekülteket, és olyanokat, akik a délszláv háborúk idején megszervezték a menekültellátás rendszerét. Úgy-ahogy, lehetett volna fejleszteni. Na ezt verte szét Orbán Viktor ellenségkép kreálása közben.

És most itt vagyunk, egy helyen, ahol Fogytán van a napod. Ez eredetileg egy Vörösmarty-idézet, de most nekem Szkárosi Endre költő, irodalomtörténész e motívumra prezentált performansza jut róla eszembe, nem véletlenül: tegnap halt meg. Most nagyon átélem, hogy minden mindennel összefügg: március huszonnegyedike van, sokaknak arról emlékezetes ez a dátum: 1999-ben ezen a napon kezdte el bombázni a NATO Szerbiát.

Józsa Márta jegyzete.

Az Útszélen témái voltak:

Nincs pénzváltó és bankautomata sem a BOK-csarnok környéken a menekülteknek. Az adományozók egy részét pedig be sem engedik. Azt senki sem tagadja, hogy három heti struccpolitizálás után nem baj, ha a kormány úgy döntött: létrehoz valamiféle központi segítő helyet. De a civilek segítsége nélkül sokan el sem jutnak odáig.

Hetényi Zsuzsa irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár tolmácsként önkénteskedik, és tapasztatalatairól rendszeresen posztol olyan történeteket, amelyek tűpontosan megérttetik azt, hogy miben élünk mostanság.

A műsor megszólalói:

Egy Beregszászról menekült férfi
Kolos Olga, önkéntes tolmács
Kiss Bálint és Szerbusz Manó passzivisták
Horváth Viktória, a Migration Aid kommunikációs koordinátora
Hetényi Zsuzsa irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár

Az adást a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg.