Furcsa nyelvek és antropomorfizálás
1/02/2020 08:52
| Szerző: Klubrádió
Mesterséges nyelvek fantasy-n innen és túl. Ha tündéül nem is értünk, kutyául igen. Antropomorfizálás: miért van a ruhánknak ujja?
- "Valar dohaeris" - válaszolja a valyr nyelvben jártas Trónok harca-rajongó. Persze nem ez az egyetlen példa a fantasy irodalomból, amikor külön nyelveket alkottak meg. A legtöbben talán J.R.R. Tolkien munkásságát ismerik, de a mesterséges nyelvek persze a fantasy-n és sci-fi-n kívül is léteznek, és nem is velük kezdődtek. Elég ha az eszperantóra, a rejtjelezésre gondolunk, vagy a számítógépek nyelvére. Hogy az irodalmi mesterséges nyelvek mennyire ivódnak be a köznyelvbe, arra ma még nem igazán találunk példákat, de hogy például az informatikában használt szavak milyen mértékben lettek részei az életünknek, azt mindenki tapasztalja nap mint nap.
Ha tündéül nem is beszélünk, háziállataink nyelvét értjük, legalábbis érteni véljük. Amikor a kutya reagál arra, amit mondunk neki, az egyrészről azért történik, mert reagál arra az érzelemre, amit a mondandónk kifejez. Ugyanis az emlősök egymás között nem kell, hogy tanulják, hogy hogyan fejezi ki a másik az érzelmeit. Az alapvető érzelmeket fajtól függetlenül ugyanúgy fejezzük ki, például akusztikai módon. Másrészről viszont a kutyák valóban érthetik, amit mi lexikálisan kifejezünk. Ez pedig nem más, mint tanulási folyamat.
Antropomorfizálni egy teljesen természetes dolog. Nem véletlen, hogy egy kancsónak csőre van, a ruhánknak pedig ujja, hiszen magunkra vonatkoztatva tudunk értelmet adni a körülöttünk lévő világnak. Az, hogy valaki személyeket lát az állatokban, akár növényekben, mutathatja azt, hogy az illetőnek magasabb az érzelmi intelligenciája, hiszen az ilyen ember megragadja az alkalmat arra, hogy kapcsolódjon. Nem mellesleg, azok az időskorú emberek, akiknek van háziállatuk, bizonyítottan kevesebbet járnak orvoshoz, mint azok, akik magányosan élnek.
2020. január 29. szerda 15:00
Szerkesztő-műsorvezetők:
Lay Viktória és Timár Ágnes
