Gólyák – Józsa Márta jegyzete

Szerdán este igen sokan örültek annak, hogy megkezdhetik egyetemista életüket, évek óta nem jelentkeztek ilyen sokan a felsőoktatásba. Igaz, ennek a rekord számnak társadalmi ára van vagy lesz: talán nem a legszerencsésebb feltételrendszer az, hogy csaknem semmilyen követelménye nincs annak, hogy valakiből gólya legyen. Nem csoda, hogy 28 százalékkal nőtt tavalyhoz képest a felvettek száma. Ponthatárok, emelt szintű érettségi és a nyelvvizsgakövetelmények eltörlése, ilyesmikre gondolok.

Persze tudom, hogy vannak országok, ahol egy első év egyetem mindenkinek jár, és aztán aki ott teljesít, az bent maradhat, aki meg nem, hát legalább megismerte, hogy mi is az egyetem. Szóval lehet meghosszabbított középiskolának, vagy elnyújtott felvételinek tekinteni, de akkor ez azt jelenti, hogy valamit kimondtak. Hogy ki mihez tartsa magát.

Amúgy valószínűleg ez elég költséges eljárás, gazdag országok engedhetik meg maguknak, de biztosan nem kidobott pénz. És csak akkor ér valamit, ha ez az első év mindenkinek ingyenes. És mindenkinek lehet elérhető áron laknia valahol, például vannak kollégiumok, és nem torpedózzák meg a kialkudott diákvárost holmi Fudan egyetem ötletével. Ami persze remélhetőleg terv marad, igaz, olyan terv, amire elköltöttek egy csomó pénzt, csak az erre a célra létrehozott alapítvány 14 milliárd forintból gazdálkodik. Szóval ha ezt a pénzt legalább a most felvett rekordmennyiségű diák albérlet-támogatására fordítanák, már akkor kinnebb lennénk a vízből.

Így viszont nem az fogja eldönteni a bentmaradást, hogy a rengeteg most felvett diák közül ki alkalmas és ki nem, hanem hogy ki tudja kifizetni a tandíjat, az albérletet, kinek jut vacsorára való. Úgyhogy eljött a lakáskereső gólyák szezonja, de aztán jön majd sorra a többi kérdés is: ki az, akit állami egyetemre vettek fel, így mehet majd Erasmusszal külföldre. Ki az, aki talán nem is tudja, hogy modellváltott, tehát kormánykörökből lenyúlt egyetemre vettek fel, így legalábbis kétséges, hogy ki tud-e menni majd vendégdiáknak. És ki az, akinek attól kell félnie, hogy úgy jár majd, mint mondjuk az SZFE-sek, tehát hogy nem érvényes az az eszmei szerződés, amelyet az egyetemmel kötött, mert megpróbálja lenyúlni valaki. És ha megpróbálta, akkor az menni is fog.

Ettől függetlenül: hajrá, gólyák, itt volna az ideje, hogy Magyarország legalább ne sereghajtó legyen az EU-ban a diplomások számát tekintve is.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2023. július 27-i adásában hangzott el.