A boldog dák – Józsa Márta jegyzete
4/06/2023 16:00
| Szerző: Józsa Márta
Nos ide, erre a környékre még karácsonytájt beköltözött egy hajléktalan, aki naponta órákon keresztül ordít, megfejthetetlen nyelven. Pedig beszélünk a családban jónéhányat, de ez nem hasonlít semmire. El is neveztük a fickót dáknak, tudván, hogy az ókori dák nyelvet még senkinek sem sikerült rekonstruálnia.
Talán nem mondtam még, hogy Csikágóban lakom, azaz Erzsébetváros kissé megtépázott hírű részében. Amely most szó szerint megtépáztatott, tekintve, hogy a környéket hatványozott energiával dúlták fel a Puskás Ferenc stadionba igyekvő spanyol, olasz és a segítségükre siető fradis focihuligánok, begónia nem maradt a talpán, levelét, virágját mind kitépték a férfiasan üvöltöző sportemberek már a megmérettetés előtt.
Minálunk amúgy a nemzetközi kavalkád megszokott, az egyik sarkon egy török szatócs nyitott egy boltot a járvány idején, amelyet – ki tudja miért – pár hónapja átnevezett Turulnak, végül is a törökök jó kereskedők, megérzik az idők szavát. A másik sarkon pedig egy kínai mindenes boltjában vásárolhatjuk egy ideje a nem is olyan olcsó papírzsepit, csillagszórót, olasz kávét és ezernyi olyan vacakot, amelyről mindaddig fogalmunk sem volt, hogy szükségünk van rá.
Nos ide, erre a környékre még karácsonytájt beköltözött egy hajléktalan, aki naponta órákon keresztül ordít, megfejthetetlen nyelven. Pedig beszélünk a családban jónéhányat, de ez nem hasonlít semmire. El is neveztük a fickót dáknak, tudván, hogy az ókori dák nyelvet még senkinek sem sikerült rekonstruálnia. Később aztán kiderült hogy olasz szegény, négy éve él Magyarországon, most éppen az általunk Mérges Kínainak elnevezett bolt előtt – már amikor a tulaj el nem zavarja, de mindig visszakódorog – olykor mosakszik is, éjszakánként levetkőzik a holdfényben, valamilyen vegyszerekkel locsolja magát.
Ellátva amúgy el van, a környéken úgyszintén szép számmal megtalálható ukrán menekültek például rendszeresen visznek neki kaját, a múltkor pedig új cipőt is kapott. Féltettem szegény dákot, látván a stadionba igyekvő, majd hazafelé tartó szurkolótábort, ki is álltam az erkélyre megnézni, hogy nem bántják-e. Így aztán végignéztem, hogy a hős szurkolók – a Thököly úton a vesztes olasz csapat rajongói vonultak – egy szembe karikázó bringás küllői közé heccből beakasztottak valamit, a srác több métert repült, egyenesen a rendőrök karjaiba. Akiknek eszük ágában sem volt a szurkolók után szaladni, a bringást akarták betenni az autóba, aki azonban talpra állt, lerázta őket és elhajtott. A dák csendben nézte, pedig abban az órában rendszerint ordítani szokott.
Aztán amikor még egyszer kinéztem, akkor láttam, hogy nincs egyedül. Leült mellé egy csalódott olasz drukker, és akkor először érhetően hallottam, hogy olaszul beszél. Hogy beszélgetnek. És hogy mindezt miért meséltem el? Semmi különös, csak eszembe jutott, hogy ennek az embernek talán az változtathatná meg a sorsát, ha valaki az anyanyelvén szólna hozzá. Kinek mi lehet a megváltás.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2023. június 1-i adásában hangzott el.
A borítókép illusztráció.
