Gyümölcsödnek méhe
12/01/2020 17:15
| Szerző: Lay Viktória/Klubrádió
Ha növények beporzására gondolunk, elsősorban a háziméhek nélkülözhetetlen munkája jut eszünkbe. A méhcsaládok fogyatkozásáról szóló hírek és figyelmeztetések szinte mindennaposak, de laikusként arra talán kevésbé figyelünk, hogy nem csak a házi méhek, de rokonai, a vadméhek és egyéb beporzók ugyanúgy ki vannak téve ennek a veszélynek, nélkülük pedig házi társaik sem tudnák maximálisan elvégezni a munkát.
A kutató elmondta, Magyarországon alapvetően rovarok vesznek részt a beporzásban, a háziméhek mellett vadméhek, zengőlegyek, nappali lepkék, éjszakai lepkék, néhány esetben még bogarak, szúnyogok is végezhetik, de trópusi területeken különböző emlős- és madárfajok is fontos beporzó szerepet játszhatnak.
A különböző fajok különböző testfelépítéssel bírnak, ezzel együtt a virágok és a beporzók kapcsolata kulcs-zár mechanizmusként írható el, tehát az, hogy adott növényfajt milyen beporzó tud beporozni, függ a virág szerkezetétől és az azt beporzó állatfaj testfelépítésétől, méretétől, szájszervétől. Bizonyos virágoknak sokkal mélyebben helyezkedik el a nektárja, amelyet azok a beporzók tudnak elérni, amelyek hosszabb szájszervvel rendelkeznek. Emellett az is fontos, hogy az adott virág mikor virágzik, nappal vagy éjszaka, illetve az év melyik szakában. A házi méhek sok virágot elérnek és látogatnak, termesztett és vadon növő növényeket egyaránt, de sok esetben nem feltétlenül ők a leghatékonyabb beporzói ezeknek, a vad berpozók látogatása után ugyanis sokkal jobb termést hoznak. Ennek egyik példájaként Kovács-Hostyánszki Anikó bizonyos paradicsomfajták beporzását említette, ahol érdekes mechanizmus megy végbe. A paradicsom virágporja virág portokokban rejtőzik, viszont amikor a megporzás végbemegy, ennek a virágpornak ki kell innen szabadulnia, hogy átvihető legyen egy másik paradicsom virágra. Ahhoz, hogy ez a virágportok felnyíljon, poszméhek szükségesek, hiszen amikor rászállnak a virágra, annak kicsi felülete miatt nem tudnak olyan jól landolni. Miközben megkapaszkodnak rajta, folyamatosan verdesnek a szárnyaikkal. Ez a szárny vibráció, amellyel rezegtetik a szárnyukat, olyan speciális frekvencia, ami felnyitja a tokokat és kiszabadul belőlük a virágpor, így átvihető a következő virágra.
A beporzás csapatmunka, és sok esetben pont a házi méh egészíti ki a vad beporzók szerepét, és nem fordítva. Ezzel együtt természetesen - mennyiségükből adódóan is - nagyon nagy szerepet játszanak a beporzásban. Mind a házi, mind a vadméhek száma csökken, és hiába van egyre több házi méhcsalád globálisan, a virágbeporzást igénylő termesztett növények aránya gyorsabban nő, mint ahogy a háziméhek lépést tudnak tartani a növekedéssel.
Kovács-Hostyánszki Anikó elmondta, mivel a házi méhcsaládok kaptárakban élnek, így szem előtt vannak, gyakorlatilag rögtön látszik, ha eltűntek, betegek lesznek, vagy bármilyen probléma adódik velük. A gazdasági értékük is magas, így alapvetően sokkal nagyobb a “lobbierejük is”, míg a vad beporzók kevésbé ismertek, az ő tendenciáik kevésbé követhetők, hiszen nem láthatjuk, ha egy vadméh fészek elpusztul, vagy néhány faj eltűnik a környezetünkből, ennek leginkább a következményeit érezhetjük. Megőrzésük viszont ugyanolyan fontos, sőt.
Romániában, Segesvár környékén egy jellemzően alacsony intenzitással művelt, tradícionálisabb, kisebb léptékű agrártájban végeztek egy kutatást, amelyben az ottani szántóföldeken, gyepeken vizsgálták a beporzó közösségeket, hogy kiderítsék, egy olyan alapesetben, ahol a beporzók számára is kedvezőbbek a feltételek, milyen közösségeket találnak a művelt területeken, és mi határozza meg ezeknek a számát, illetve sokféleségét. A kutatás során nagyon gazdag közösségeket találtak, ami azt jelenti, hogy ha kevésbé intenzíven végzik a mezőgazdasági tevékenységet, akkor egy gazdagabb vad beporzó közösség lehet jelen. Másrészről azt kutatták, hogy a házi és vadméh fajok milyen szerepet töltenek be a viráglátogatási hálózatokban. Arra jutottak, hogy azoknak a területeknek a viráglátogatási hálózata, amelyek vadméh fajokban gazdagabbak voltak, stabilabbak és kevésbé érzékenyek a házi méh hiányára. Így például a virágokban és fészkelőhelyekben gazdagabb gyepterületek a nyári időszakban, vagy azok a szántóföldek, ahol a termesztett növénykultúra mellett ott voltak a vadvirágok is - amelyeket sokszor gyomnövénynek tekintünk -, ott több a vadméh faj és kevésbé sérülékeny a közösség.
A vadvirágok tehát kulcsszereplői a történetnek. Egyre többen vagyunk a Földön, több élelmiszerre van szükség, tehát a mezőgazdaság is az intenzívebb termelés felé mozdul. A másik oldalon viszont ennek következtében a művelt területeken, és azok körül is visszaszorulnak a természetközeli élőhelyfoltok, amelyek fontosak a vadon élő berpozók számára. Fontos lenne az egyensúly megtartása, fasorok, mezsgyék, élőhelyfoltok biztosítása a művelt területek között, ahol ott lehetnek a vadvirágok, amik táplálékot nyújtanak, ott lehet az a háborítatlan talajfelszín, vagy üreges növényi szárak, amelyekben fészkelni és telelni tudnak a beporzók. Emellett a művelt területeken vissza kell fogni a vegyszerhasználatot, ami a hasznos rovarközösségeket visszaszorítja. Hiába intenzifikálunk, hiszen egy adott ponton túl, a beporzást igénylő termesztett növényeket nem lesz, ami beporozza, így nem lesz meg a megfelelő termésátlag, a mezőgazdaság pedig veszteséges lesz.
Ez pedig nem fikció, hiszen látjuk, hogy mi történik, ha a beporzókat végleg elveszítjük. Kína Szecsuán tartományában a sok vegyszer hatására eltűnek a beporzók, így kézi beporzásra kényszerültek az emberek az alma- és körtefák esetében. A kézi beporzás is működik ugyan, amikor ecsetekkel visznek át virágport egyik fáról a másikra, viszont nem hatékony, hiszen nagyon nagy emberi munkaerőt igényel, ráadásul minden növény beporzása nem helyettesíthető vele. Olyan rendszerben tehát nem lehet gondolkodni, ahol az ember próbálja helyettesíteni az életközösség változatosságát. Ilyenkor olyan monokultúrára korlátozódik a rendszer, amelyben egy-két növényfajt próbálunk meg életben tartani, és a termését biztosítani. Ezzel pedig elveszítenénk azt a tápanyag változatosságot, amire a saját életünkben is szükségünk van, mint például az A-vitamin, vagy a folsav.
Mindannyian tehetünk viszont azért, hogy a beporzókat megóvjuk, akár még egy városi erkélyen is. Kutatások bizonyítják, hogy a városokban is gazdagok lehetnek a beporzó közösségek, ha sok és sokféle virág fordul elő. Kertben, vagy erkélyen ültethetünk például különböző típusú, különböző évszakokban virágzó növényeket, ahogy kihelyezhetünk méhhoteleket is. Sokan tartanak attól, hogy vadméhek éljenek a kertjükben, holott egyáltalán nem veszélyesek, viszont nagyon békés és hasznos állatok - mondja a kutató.
2020. január 10. péntek 14:00
Szerkesztő-műsorvezető: Lay Viktória
