A temetők a lokális biodiverzitás fontos elemei

Löki Viktor biológus és kutatótársai 2800 temető élővilágát vizsgálta, főképp Törökországban és Magyarországon. A Földet ugyanis alapvetően felforgattuk, átalakítottuk, a temetők viszont vallási-szakrális jellegük miatt megmenekültek a tájátalakító hatásoktól.

Tanulmányok már az 1880-as évekből is ismertek, amelyekben a temetők élővilágát mérték fel, aztán a XX. század közepe után pár évtizedre megtorpant az érdeklődés, aztán itthon pár éve Löki Viktorék csapata újra fellendítette a téma kutatását. Törökországban hosszú ideje ismert volt, hogy az orchidea fajok nagy számban élnek a temetőkben, ezért célirányosan ott kezdték meg a vizsgálatokat. Azt találták, hogy a temetők mérete összefüggésben áll az orchideák példányának számával, viszont a fajgazdagsággal nem, kicsi területen is nagyon sokféle orchidea telepedett meg, habár csekélyebb egyedszámban. Itthon a temetőkben kisemlősök, mókusok, denevérek is előfordulhatnak, a fauna nagyon gazdag lehet, ha az élőhely megfelelő, és természetközeli állapotban van hagyva.

Löki Viktor elmondta, temetőkre specializált faj lehet a csipkés gyöngyvessző, amit az ezredfordulóig kipusztultnak hittek, aztán váratlanul egy pusztamonostori katonai síron újra megtalálták, a felmérések alapján pedig elmondható, hogy a teljes populáció 90 százaléka temetőkre korlátozódik. Más fajok esetében viszont a temetőknek a lokális biodiverzitás megőrzésének szempontjából van szerepe. Törökországban például az intenzíven művelt táj közepette a kis erdei temetők fontos zöld élőhely-szigetek, ezzel szemben például Skandináviában a temetőknek valószínűleg kisebb szerepük van a biodiverzitás fenntartásában.

A hazai sokféleség megmaradása Löki Viktor szerint annak a bizonyítéka, hogy a hagyományos temetőművelői metódusok rendben voltak az évszázadok során. A paraszt temetők ugyanis hagyományosan három részre oszlottak. Először is volt az aktív temetkezés helye, majd az a rész, amit a valaha aktív temetkezés után a természet már visszafoglalt, a harmadikban pedig gazdálkodást folytattak. Ez a mozaikos területhasználat, a rotáció biztosította a fenntarthatóságot, manapság viszont ez nincs meg a temetőkben, és a modern típusú sírkövek, a márvány vagy a beton sem segít a biodiverzitásnak. Megoldásként a biológus a fejfát hozta fel példaként, ami, mivel előbb-utóbb lebomlik, nem terheli a temető élővilágát. A Egyesült Királyságban például nagyon elterjedtek a zöldtemetők, ahol elvárás, hogy ne használjanak természetidegen anyagokat, a sírok pontos helyét pedig GPS-koordináták alapján kereshetik fel a látogatók.

Az élőhely átalakítás mellett az inváziós növények jelenléte veszélyezteti a temetők élővilágát. A kutatók javaslatai szerint az inváziós fajokat ki kellene irtani az adott területről, illetve az őshonos dísznövények reneszánszát fel kellene lendíteni, és visszaültetni őket a temetőkbe. Meglátásaikat főképp tudományos cikkekben teszik közre, de az is működőképes gyakorlat, hogy az egyes temetőkben végeznek felvilágosítást, hiszen kutatásaik során sokat beszélgetnek a látogatókkal, akik nyitottan fogadják az észrevételeiket.

Löki Viktor elmondta, Észak-Amerikában is gazdag a temetők élővilágának leírása, az ország pedig élen jár ezek biodiverzitásának fenntartásában. A magasfüvű préri intakt foltjai ezeken a helyeken megőrződtek, és mivel ezek az utolsó megmaradt foltok, kiemelt figyelemmel próbálják óvni őket. A temetőben lévő magas fű itthon zavarja az embereket, a beszélgetések során kiderült, hogy a látogatók szerint a magas fű összefügg a temető rossz állapotával. Löki Viktor szerint az emberek ízlése eltorzult ebben a témában, a rövid gyep státusz szimbólumként való megjelenése nem tesz jót a környezetnek, hiszen a 2-3 hetente nyírt fű természetellenes folyamat, amivel hamar megritkítjuk az fűben élő élőlényeket. Érdemes tehát erre a jövőben nem csak a temetőkben odafigyelnünk.