"Ha lesz olaj- és gázembargó, Putyinnak választania kell a háború és a nyugdíjak között"

Jevgenyij Rojzman 2018-ig a másfél milliós Jekatyerinburg polgármestere volt – a háborúellenes aktivistaként újabban rendszeresen bíróság elé citált politikus azóta is minden héten megtartja fogadóóráját – a lakásában. Aki hozzá fordul, az persze nem a putyini propaganda agymosottja.

„Sok fiatal jön a konzultációmra a kérdéssel: menjek vagy ne menjek, és ha menjek, hogyan és hová. A másik nagy csoport azt kérdezi: látom, hogy mi történik és képtelen vagyok ezzel az egésszel együtt élni. Lehet, hogy becsavarodtam, nem reagálok normálisan? Ezeket megnyugtatom, hogy az övék az egyetlen normális reakció. Ami a konkrét problémákat illeti, az egyik legnagyobb, hogy elfogynak az orvosi segédeszközök. Ez már nagyon érződik a kardiológián, ahol a felhasznált eszközök kilencven százaléka import. Ma már nem kap mindenki azonnal stentet, ha infarktus fenyegeti. Ugyanez a helyzet a nőgyógyászaton és az urológián is. Fontos gyógyszerek eltűntek. És ez még csak a kezdet” – figyelmeztet Rojzman. Az orosz tévé azonban inkább a „hanyatló Nyugat” nehézségeiről mesél.

„A brit élelmiszerboltokban eltűnt a napraforgóolaj. Londonban többfelé lehet ilyen üres polcokat látni. De ennél is fontosabb, hogy hirtelen bezuhant az életszínvonal, a Daily Mail szerint a zöldség-gyümölcs ára 30 százalékkal nőtt, az emberek az olcsó termékeket kezdték vásárolni” – meséli a szankciók drámai angliai hatását a tudósitó. Ezzel szemben Oroszországban mindenki a vidám májusi győzelmi ünnepekre készül.

Az előrejelzések szerint több mint 30 millió turista utazik el üdülni, ami 20 százalékkal több mint a múlt évben. Aki külföldre akar menni, annak charterjáratokat indítanak – ecseteli a tévé az angol nyomorúsággal szembeni orosz jólétet. Bár azt elismerik, hogy egyelőre legfeljebb Törökország és Egyiptom jön számitásba, ugyanis az orosz gépek mindenhonnan ki vannak tiltva. De az utcán véletlenszerűen megkérdezett embereket nem a külföldi utak megszűnése izgatja, amikor arra válaszolnak, hogy érintik-e őket a szankciók.

„Azt hiszem mindenkit érint, engem is, nőttek az árak.”

„Majd csak a közeljövőben érezzük, amikor kiderül, hogy a termékláncok megszakadtak”.

„Nem működik a hitelkártyám, az Apple Pay, egy csomó üzlet bezárt”.

„Én nem nagyon használok importárut, ezért nem nagyon érint” – így a járókelők. Hogy azért a szankciók a végén mindenkit érinteni fognak, azt Elvira Nabiullina, a nemzeti bank elnöke magyarázta el a duma képviselőinek. Az import kiváltása hazai termékkel soha sem lehet teljes. Még egy ruhagyárban sem.

„Például vegyük a gombokat, a fő beszállítók az európai unióban voltak. Új partnerek keresése, a logisztika létrehozása több hónapba is telhet. Ugyanez áll a papírgyártásra: az alapanyag, a fa orosz, de a fehérítő vegyszerek mind importból jöttek – világosította fel a képviselőket Nabiullina. Márpedig a nemzeti programként meghirdetett importhelyettesítés valahogy akadozik. Ezt maga Nyikolaj Patrusev, a nemzetbiztonsági tanács titkára tette szóvá egy újságcikkben, amelyről Szergej Alekszasenkónak, a központi bank emigrációban élő elnökhelyettesének a szovjet idők jutottak az eszébe.

„Patrusev azt mondja, hogy az importhelyettesítés azért nem sikerül Oroszországban, mert a hivatalnokok nem hajtják végre Putyin elnök bölcs döntéseit. Vagy buták, vagy szabotálnak, egyszóval nincs elég fegyelem. Ez engem Andropov pártfőtitkárra emlékeztet 1983-ban, ő is mindig a fegyelmet akarta erősíteni. Egyébként a krimi szankciók után százmilliárd rubeleket fordítottak a költségvetésből importhelyettesítésre. Az elért eredmények pedig szánalmasak: egy negyedév alatt például négyszáz mobiltelefont tudott gyártani a Putyin barátja, Szergej Csemezov irányítása alatt álló vállalat. Ez állna szemben több százezer importált mobillal – mondja Alekszasenko. Egy másik emigráns elemző, Dmitrij Potapenko inkább a fokozatos minőségromlásra teszi a hangsúlyt.

„Az átlag orosz fogyasztó számára, aki megszokta, hogy összességében maximum százféle árut vásárol, minden változatlan marad. Miközben az árak persze jelentősen nőttek. Ennek ellenére sok minden el fog tűnni, szűkülni fog a kínálat – de a polcok nem lesznek üresek. Ha téged nem érdekel, hogy a papír most már nem fehér, hanem szürkés színű, vagy ha a női higiéniai cikkek terén nem ragaszkodsz a megszokott minőséghez, akkor minden rendben. Ám ez azt jelenti, hogy a jövőben a legprimitívebb árukat és szolgáltatásokat fogjuk fogyasztani és igénybe venni, és azt is magasabb áron” – mondja Potapenko, és Szergej Gurijev, az inkább elméleti közgazdász és tudós is egyetért vele.

„Éhezés nem lesz, tehát lesz elég kalória. De egyszerűen megyünk vissza az időben. Oroszország most azokat a szovjet időket idézi, amikor a Szovjetunió el volt vágva a világ többi részétől. A '70-es, '80-as években ott sem volt éhezés, de azt hiszem, senki sem akar oda visszatérni. És hát az idei év 10 százalékos recessziót hoz, ez a legnagyobb visszaesés a kilencvenes évek óta. Szemben a 2008-as válság utáni idővel, most nem lesz gyors kilábalás. Több évre lesz szükség, hogy a gazdaság elérje legalább a háború előtti szintet. És ha tényleg megszűnik az Európába menő olaj- és gázexport, kiesik ez a bevételi forrás, akkor Putyinnak választania kell: fizeti a nyugdíjakat, pénzt ad a rohamrendőrségnek és a propagandistáknak, hagyja lopni a barátait, vagy tovább folytatja az ukrajnai háborút és a pénzt a katonákra költi – mondja Gurijev.

Az összeállítást a cikk elején, a lejátszóra kattintva hallgathatja meg.