Heisler: Abszolút őszinte volt Pokorni megrendülése

Heisler András is ott volt a Maros utcában, ahol az 1945 januárjában a nyilasok által elkövetett tömeggyilkosságokra emlékeztek, és ahol elcsukló hangon, sírva mondott beszédet Pokorni Zoltán fideszes kerületi polgármester, akiről nemrég kiderült, hogy a nagyapja is részt vett a nyilas rémtettekben. A Maros utcai rendelőintézetben (akkori zsidó kórházban) és másik két helyen összesen 328 emberrel végeztek.

A Mazsihisz elnöke a Megbeszéljükben azzal kezdte: a zsidó vallásban az emlékezés nagyon fontos mozzanat, kétezer éve emlékeznek a jeruzsálemi szentély lerombolására, most emlékeztek a hanukai gyertyák kapcsán a makkabeus felkelésre, és így tovább, függetlenül attól, hogy ki liberális, ki konzervatív, „az emlékezést nem lehet alárendelni a napi politikának”. Ő semmi kétséget nem vél felfedezni abban, hogy ami a Maros utcában történt Pokorni Zoltán részéről, nem színészi teljesítmény, hanem valódi, őszinte vallomás és beismerés volt.

Milyen érzés, milyen fájdalom lehet, ha egy embernek saját nagyapjáról azt kell mondania, hogy nyilas gyilkos volt, aki ártatlanokat, beteget, orvosokat lőtt halomra – tette fel a kérdést Heisler András. A mások fájdalmának elismerése nem jelenti a saját fájdalmaink relativizálását – tette hozzá. Úgy fogalmazott: ha egy politikus normálisan próbál reagálni, azt tiszteletben kell tartani.

Heisler azt is hangsúlyozta, hogy egyre fontosabbá válik az emlékezés, mert egy-két évtized és nem lesznek köztünk a túlélők, az igazi tanúk. Tehát különösen nagy jelentősége lesz, hogy hitelesen emlékezzünk és beszéljünk a múltról. Úgy folytatta: az, amit Pokorni tett, Magyarországon nem gyakori. Németországban, ahol nagyon tudatosan próbálják feldolgozni a feldolgozhatatlant, vannak SS-unokák, akik eljöttek Magyarországra is, hogy megbánják a nagyszüleik bűneit. Ezt eleinte ő maga is idegenszerűnek tartotta, de amikor látta, hogy egy német nő kiáll a színpadra és elmondja, hogy az ő nagyapja a gázkamrákat szerelte Auschwitzban, és ezért most megköveti a zsidóságot, szerinte az is olyan őszinte fájdalom volt, amelyet nincs jogunk kétségbe vonni.

Amikor Angela Merkel német kancellár itt járt, volt vele egy hosszú beszélgetése, és próbált feltenni neki egy egyszerű, sztereotip kérdést, azt, hogy a német kormány segít-e a magyarnak abban, hogy előbbre lépjen a múlt feldolgozásában, mert úgy érzékeljük, hogy ebben Németország előbbre tart. Sztereotip választ is várt, ehhez képest Merkel hosszan hallgatott, majd azt mondta: nem, nem segít, mert Németországnak olyan nagy a felelőssége a világégésben és a holokausztban, hogy nincs morális alapja tanácsot adni másoknak. 

Heisler András természetesen úgy gondolja, hogy a Turul-emlékmű helytelen, ahogy a Szabadság téri, Gábriel arkangyalt és sast ábrázoló szobor is, ők mindkettőnek a felállítása óta így gondolják. Reméli, hogy „azok a szobrok, amelyek nem a helyükön vannak, megmozdulnak és el fognak menni”.

Pokorni Zoltán beszédében egyébként megosztónak nevezte a Turul-emlékművet és azt mondta, át kell tekinteni az ügyét. Szerinte jó szándék vezette elődjét, aki 2005-ben állíttatta a szobrot, de a szimbólum szerencsétlen.

A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg! Címlapi kép: Mazsihisz-videó/Facebook