Történész: a britek nem akarták a német megszállást

Beszálltunk a Konkrétban abba a vitába, amely még márciusban robbant ki; éppen a német megszállás évfordulóján jelent meg Borhi László, az Indianai Egyetem történészének cikke az indexen arról, hogy a szövetségesek provokálták ki a német megszállást, mert ezzel akarták gyengíteni a német haderőt, nem törődve a magyar zsidókkal.

Gellért Ádám, a Bristoli Egyetem történész-doktorandusza, a Clio Intézet társ-ügyvezetője azt mondta: Borhi László alapállításai megkérdőjelezhetőek és szemezget a forrásokból, ezt viszont a legjobb szándék mellett sem lehet – amit természetesen nem kérdőjelez meg. Azzal kezdte, hogy főleg Sztálingrád és a szövetségesek olasz partraszállása után egyre jobban érlelődik a magyar felsővezetésben a félelem, hogy mi lesz az országgal, hiszen jönnek keletről az oroszok. Kállay Miklós miniszterelnök megpróbál egyensúlyozni (ezt nevezzük hintapolitikának), csökkenteni a németek támogatását (például az orosz fronton harcoló katonák számát és a hadianyag-szállításokat). Sok országban megindulnak béketapogatózások, nem csak a hivatalos csatornákon – ez minden háborúban előfordul. De a németek tudták (erről bővebben később), és ez szálka volt a szemükben.

Mit akartak a britek?

Noha Borhi azt írja, hogy Magyarország a feltétel nélküli megadást is elfogadta volna 1943 őszén, az ezzel kapcsolatos tárgyalások addig jutottak, hogy csak akkor valósulhatna meg, ha angolszász csapatok lépnének magyar területre. A britek – hangsúlyozza Gellért Ádám – teljesen tisztában voltak azzal, hogy a magyarokat csak akkor bátoríthatják bármiféle szembenállásra, ha a szövetségeseknek megfelelő a helyzet: nem akarták, hogy az „ellenzéki” (valójában a kormány más köreit képviselő) vezetőket internálják, a zsidóságot deportálják. Látták, hogy az azonnali magyar átállásból német megszállás lesz, ezt pedig ellenezték, maga Winston Churchill miniszterelnök is.

A Borhi László által hivatkozott amerikai iratokat magyar történész nem látta, Borhi amerikai professzorsága miatt könnyen hozzáférhet, de a forrásokat se angolul, se magyarul nem publikálta – jegyezte meg Gellért Ádám, hozzátéve: feltette a kérdést, hogy mik ezek a dokumentumok, hol lehet őket elolvasni, de nem kapott választ.

Mi vezetett a megszálláshoz?

Borhi Lászó azt is írja az említett cikkében, hogy egy amerikai delegáció érkezett '44 március 16-án különbéke-javaslattal Magyarországra, ám ez provokáció volt, nem akartak megegyezni, csupán az volt a céljuk, hogy a németek csapatokat vonjanak el más, fontos területekről, így segítve elő a partraszállást. Gellért Ádám közölte: a delegáció, az ejtőernyősök legszélesebb mandátuma az volt, hogy kapcsolatot vegyenek fel a magyar féllel, beszéljenek esetleg alacsony szintű katonai akciókról, de semmi több. Egyébként 2015-ben még Borhi is ezt állította, 2019-ben meg már azt, amit az indexen olvashattunk, így magának is ellentmond.

Azt mondta: nincs egy ok arra, hogy mi vezet a megszálláshoz. A magyar, a brit, és az amerikai iratokból ezt sose fogjuk megtudni, azok csak áttételesen segítenek. A német iratok '43 őszétől kezdődően arra vonatkoznak, hogy bizalmatlanok, megkezdik Magyarország – és Románia – megszállási tervének kidolgozását, amire Hitler '44 februárban ad parancsot. Tehát az látható, hogy sokkal régebb óta része volt ez a német politikának, minthogy az említett amerikaiak megérkeztek volna. Német történészek szerint a megszállásnak katonai, stratégiai okai is voltak, és Hitler döntéseit nem lehet mindig racionális szemmel vizsgálni.

Kiugrási kísérlet

A magyar kiugrási kísérletekről a németeknek majdnem teljes tudásuk volt, megfejtették a táviratokat, kettős ügynökeik voltak magas posztokon, de ezt a magyarok is tudták, így mindenki úgy próbált meg valótlan információkat is csepegtetni, hogy az ne tűnjön fel a másiknak.

Gellért Ádám összegzése szerint Borhi László „nagyon egyoldalú és egy indokot megadó” állításával szemben egy sokkal több szempontú megközelítésre lenne szükség. Ugyanakkor írása provokatív és minden kutatót kutatásra inspirál, nemcsak az 1944 márciusában történtekről.

Más kritikák

Ungváry Krisztián történész ugyancsak az indexen reagált Borhi László írására, a többi között azt emelte ki, hogy az amerikaiak is tudták: Magyarországon a zsidóság nem számíthat a többségi társadalom segítségére. Egy publikálás előtt álló, de már előadott tanulmányból tudható, hogy az USA titkosszolgálata éppen ezért nem valósította meg azt a tervét, amely szerint fel kellene világosítani a deportálás előtt a magyar zsidóságot arról, hogy nincs vesztenivalója, viszont amíg módja van, harcolhat a nácikkal szemben. Amennyiben az USA döntéshozói tényleg annyira lelkiismeretlenek lettek volna, mint ahogyan Borhi állítja, leszórták volna az ezzel kapcsolatos (egyébként próbaverzióban legyártott) röplapokat. Azt is megjegyzi, hogy a németeknek nem kevesebb, hanem éppenséggel több katonájuk lett a magyar megszállás után, és ha a szövetségesek valóban le akarták volna kötni az ellenséges haderő egy részét, akkor rosszul időzítettek, hiszen '44 tavaszán nem indult szárazföldi támadás a németek ellen.

Válaszolt Borhi Lászlónak a Konkrét adásában (igaz, némileg más témában) megszólaló Laczó Ferenc, a Maastrichti Egyetem történésze is, az ő írását ide kattintva olvashatják el.