Hétköznapi világmegváltás

A világtörténelem egyes korszakaiban eltérő, milyen gyakorisággal fordulnak elő hősök, és hogy egyáltalán kit tartunk hősnek. Egykor a hírhedtség egyet jelentett a hírességgel, és a vakmerő és/vagy becsvágyó tetteket egyszerűen bátorságnak nevezték. Ez az a kor volt, amikor a fegyver törvénye döntött, ritkábban a békebíró. És képzeletünkben máris megjelenik egy poros út, amelynek két oldalán csapóajtós fogadók sorakoznak, a szél pedig néha arrébb sodor egy-egy ördögszekeret. A Vadnyugat világa volt a 143. epizód kiindulási pontja, konkrétabban Billy, a Kölyök, aki 1881-ben ezen a napon veszítette életét. Hahner Péter történész nem csak a rettegett banditáról mesélt, hanem arról a különleges jelenségről is, hogy ezek a figurák már a saját korukban legendává váltak. Volt, hogy vándorcirkuszban játszották el a történetüket, később már mozgóképen is láthatták őket kortársaik, de olyan is előfordult, hogy valaki saját magáról olvasott az újságban.

A hős fogalma már a western korában sem volt egyértelmű, ahogy az sem, hogy ki számít mintaadónak, és hogy valóban arról hallunk-e a legtöbbet, aki a közösség érdekében cselekszik. Mára pedig egészen átalakult a helyzet. Hogy őriz-e még a társadalom valamit a hős eszményéről a korábban említett vadnyugati elképzelések közül, erről is beszélt Zsolt Péter szociológus. A Méltányosság Politikaelemző Központ kutatási igazgatója többek között a nyilvánosság erejét méltatta. Olyan eseteket hozott fel példának, amelyek azáltal kerültek más megítélés alá, hogy miként tálalta azokat a sajtó. Illetve olyan személyeket említett a szociológus, akik a közösségi felületek segítségével még akár elítélendő tetteik ellenére is sokak számára szimpatikussá váltak.

Ahogy az interjúból kiderült, kérdéses, ki számít valójában hősnek, és persze, hogy elérhető-e egy olyan idilli társadalom, ahol igény sincs hősökre. Álmodozni persze lehet. Vasemberről meg Zorróról is. Vagy egy casablancai kocsmáról, ahol egy Rick nevű férfi látszólag csak egy embert mentett meg. De tudjuk, ennél sokkal többről volt szó. Radnóti Sándor esztéta azonban nem látta egyértelműnek a fikció mindenhatóságát ebben a kérdésben. Szerinte mára a hétköznapi történetek korát éljük, ezekről akarunk olvasni, ezt akarjuk moziban látni, és egy régi vágású hős ma már inkább tűnik pátoszosnak. Csupán néhány műfaj engedheti meg magának, hogy hitelesen közvetítsen olyan nagy formátumú cselekedeteket, amelyeket egy igazi hősnek tulajdonítunk. Szerinte a hős külső és belső adottságai is változtak az évek során, és az is egy fontos jellemvonás, hogy a hős célja soha nem az, hogy hőssé váljék.

Az adást a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. Címlapi képünkön hétköznapi hősök Hófehérke, Darth Vader és egy birodalmi rohamosztagos bőrébe/páncéljába bújva segítenek beteg gyerekeknek. Fotó: CosHelp / Facebook