Hofit utánozza Bödőcs is

Új ablakban

2024. január 01. Három az igazság (2024. január 01., hétfő 15:00)

46:19

00:00

Műsorvezetők: Szénási Sándor Szerkesztők: Selmeci János

"Egy nagyon tehetséges emberről beszélünk. A dohogó lojális, a rendszerpárti rendszerellenes szerepét vállalta fel" ismertette Szénási Sándor már az elején. A mai napig tele van a net Hofi Géza humoristával, különféle felvételek, még a '90-es évekből is, meg a '60-as évekből is, és a kommentek azt mutatják, hogy ma is élmény, és talán nemcsak azoknak, akik annak idején fiatalon ott ültek, mondjuk a Mikroszkóp színházban vagy látták őt a televízió műsoraiban, ahol rituálészerűen megjelent, mert a Hofi nélkül nem volt szilveszteri műsor, hanem a fiatalokhoz is szól. 

A Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas humorista, aki fellépéseivel vagy 1500-szor töltötte meg a nagy Madách Színház nézőterét Hoffmann Géza néven született. Háromszor is kiejtették a Színművészeti Főiskola felvételi rostáin, Ascher Oszkár mondta azt, hogy nem ért a paródiához, nem tud mit kezdeni vele, ezért nem vette fel. Majd a Kőbányai Porcelángyár munkásaként iratkozott be Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába. Öt év gyári munka után figyelt fel a tehetségére Szendrő József színigazgató, és szerződtette le 1960-ban a debreceni Csokonai Színházba segédszínésznek három évre. Ott volt többek között Latinovits Zoltán, Mezei Mária, Pásztor Erzsi. Emlékezetes felvétel őrzi az interneten azt az 1971-es előadást is, amiben egykori, könnyezve nevető kollégái előtt (Latinovits mellett Szendrő József igazgató, Ruttkai Éva, illetve Kovács Kati van a nézőtéren) adja elő színházi ügyetlenkedős emlékeit, miközben humorával egyedül betölti a stúdió színpadát. "Vigaszágon jutott a nyilvánosság első vonalába" - összegezte Spiró. 

Hofi egyébként a nagyobb évszázados hagyományhoz csatlakozott a karakterével, ami a pesti vicc, és amitől ő mégis eltér, mert sokkal populárisabb, sokkal brutálisabb, nyersebb a megjelenése. Egy plebejus alkatú ember volt, és ez a figura is az, akit ő megvalósít a színpadon. Racionálisan gondolkozó melós, fejtegette Spiró. "Azt játssza el, hogy hülyébb, mint a közönség, miközben arra épít, hogy a közönség hülye." Néha viccesen nevelte is a közönséget. "Mi van, összerezzentél? Vagy rászól a másikra: maga már fél órája ír. Tegye már meg, hogy megjegyzi a poénjaimat, és csak utána jelent föl!

Saját figurát alapított, és ebben Bödőcs Tibor is utánozza. Nem a rendszert kritizálta, hanem egyes figurákat, ahogy a Hofi-örökös Bödőcs is teszi. "Teremtett egy típust, akit nemcsak szeretni, de tisztelni is lehet. Ez a típus talán megvolt már előtte is, hiszen mi az, ami nálunk ki ne termelődne, de színházba Hofi hozta először. Ez a típus nem a chaplini kisember élő és továbbélő változatainak egyike. Hofi nem kisember. Hogy kicsoda ő tulajdonképpen? Vagány? Plebejus gúnyolódó? Több ennél. Sokat megélt örök racionalista, javíthatatlan gondolkodó, egészséges vigyor, kérlelhetetlen ember" - írta Spiró még 1973-ban a Színház című folyóiratban megjelent kritikájában a Mikroszkóp Színpad kabaréestjéről.

"Nagyon összetett agya volt, és rendkívüli tehetség volt – fejtegette Spiró. Szóval az ember visszagondol azokra a nagy konferansziékra, akik megelőzték, és akiktől ő is tanult Gádor Bélától, Darvas Szilárdon és Kellér Dezsőn át vezet az út, akik kispolgárok voltak. A Kádár-rendszer a kispolgárra, illetve a kispolgári mentalitásra épített az ötvenes években. Sokkal inkább, mint a munkásra, mert hát igen erősen munkásellenes hatalom volt ez a munkáshatalom. Ebbe integrálódott úgy Hofi, hogy tulajdonképpen rendkívül jó ritmusérzékkel sajátos poénokat tudott kidolgozni. Biztos, hogy volt, aki segített neki, meg gyűjtötték a vicceket, meg ő is használt létező és keringő vicceket. De az az alak, akit ő fölépít magából, aki kijön valamilyen melós ruhában, és akit úgy üdvözöl a közönség, ahogy őt tudta üdvözölni. Azonnal megtalálta a kapcsolatot, az valami egészen páratlan, hogy a Nagy Madách Színházban, tehát nem a Madách Kamarában, vagy a kis Mikroszkóp színpadon, hanem a Nagy Madách Színházban ment a műsor, amit ő egyedül csinált, és vagy 1500-szor ment le. Hát ez elképesztő teljesítmény. Nem csoda, hogy elvitte a szíve aránylag fiatalon, mert ez olyan feszültséggel jár megcsinálni egy ilyen műsort, meg végigjátszani egy ilyen műsort, hogy az elképesztő."

Menjünk vissza a kezdetekhez – mondta Szénási Sándor – amikor Hofi hozzásimult a Kádár-rendszerhez. "Amikor Komlós János, egykori ÁVH-sból lett humorista megtalálta Hofit, és elkezdte használni a közös fellépéseikhez. Ha jól emlékszem, az első fellépéseik párbeszédek voltak, és Hofi ilyen untermann szerepben volt igazából, mert a Komlós maga akart szerepelni, és nem volt jó. Hofinak később volt egy ilyen mondata, hogy "Komlós után szabadon", és akkor lett az igazi Hofi, amikor már Komlós meghalt. Komlós alkalmatlan volt a színpadi szereplésre Spiró szerint is, de jól meglátta Hofiban a tehetséget. Hofi pedig lubickolt a színpadon.

Szénási idézett még Berecz János politikus könyvéből egy történetet: Kijön a Kádár a szobájából, és látja, hogy a Berecz-szobából távozik a Hofi. És odamegy. Mit csinálnak itt maguk? A Hofinak meg van engedve, hogy engem parodizáljon, maguk meg itt cenzúrázzák? Nem, mondja a Berecz, Kádár elvtárs, nem arról van szó. A televízió elnöke letiltotta a szilveszteri műsort, bejött, eljátszotta nekem, és én engedélyeztem. Ja, az más, mondja a Kádár.

Hatos Pál hozzátette: "Ne várjuk senkitől, hogy úgy viselkedjen, mint egy szeplőtlen próféta. Illetve hát persze, egy történésznek, a kor krónikásának nyilvánvalóan meg kell írni a hatalomhoz közeledni, vagy akár dörgölőzni próbáló Hofit: járt vadászatokra a pártvezetőséggel. Ez azonban azt a teljesítményt, amit Hofi jelentett az elmúlt fél évszázadban, sőt, 60 évben, nem érinti, és igazából nem alkudott meg, ahogy Spiró György fogalmazott, hanem uralta a színpadot. Tehát ez egy hihetetlen profizmus, amikor ő kiszól, meg ameddig kiszól, és amikor kiengedi, egyfajta zárójelet nyit a mondanivalóban, hogy hát ez egyfajta udvariasság a közönség felé, de elmondja, amit el akar mondani. A korszaknak autentikus megszólalója volt, és autentikus megszólaltatója, ilyen értelemben több, mint a Kádár-korszak."

Személyes kapcsolata nem nagyon volt Hofival Spirónak: "Egyszer találkoztunk véletlenül a Parlamentben, ő is kapott valami díjat, meg én is, és akkor tapsoltunk egymásnak, ennyi volt az ismeretségem vele. És boldog voltam, hogy ő engem megtapsol. Nagyon nagy megtiszteltetésnek vettem!"

"Na most, ami a magyar standupot illeti, megkülönböztetjük az amerikai standuptól, mondta Spiró. - Ők aktuálpolitikai hülyeségekről beszéltek. Ezt a műfajt mi a Fábry Sándor-show-ból ismerjük, ami a mai napig megy. Az egyszemélyes show-t azért ott általában híres vendégekkel szokták oldani, és akkor kaptak egy egész estét a nézők. Na most egy olyan országban, mint Magyarország, Hofi idején, vagy akár most is, nagyon nehéz aktuálpolitikai, egyszemélyes paródiát nyújtani. Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy a rendszerkritika helyett a Hofi megelégedett azzal, hogy egyes szerepeket a rendszer egyes fontos, kiemelt szereplőit parodizálja, vagy a habitust egyes rétegek habitusát parodizálja, hanem ezzel együtt jár, hogy a rendszer nincsen támadva. Ezt nagyon érdekes megfigyelni például a Hofi-örökös Bödőcsnél, aki szintén népszerű, és hát tulajdonképpen ilyen politizáló, ellenzéki kabarét művel, de hát ő is csak egyes típusokat vagy egyes személyeket tud parodizálni, és az egész rendszer ettől még érintetlen marad. Na most Amerikában ezek a Johnny Carsonok". Mint mondta eszük ágában nem volt a rendszert támadni, hanem az irracionális őrületeket pécézték ki, és tulajdonképpen a Hofi is ezt csinálta. "Tehát ez egy racionális műfaj, és a ráció nevében támad őrületeket. És ezt nagyon jól csinálta a Hofi."

Az a figura, akit Hofi kialakított magából, aki a színpadon volt, az túlélte a rendszerváltást, amikor nagyon sok minden megváltozott, de az ő szemlélete nem változott meg, és miután ehhez továbbra is tudott a közönség kapcsolódni, ez azt jelenti, hogy ebben volt valami mélyebb, mint a rendszer, mint a Kádár-kor. Volt a mélyén valami önazonos, mondta Spiró. Még hozzátette: "Én nem látom, hogy a rendszerváltással ez a kapcsolat megváltozott volna. A közönség megtartotta, ő meg megtartotta a közönségét".