Hogyan lehet a diákok tiszteletét megszerezni?

Fejből a papírra, onnan a kiállítótérbe. Legutóbb adásunkban először annak jártunk utána, hogy milyen út vezet addig, hogy egy kiállítás megvalósul. Először is a kiállítás vázára egy forgatókönyvet írnak, amit aztán feltöltenek tárgyakkal, tudással, majd jön ezek finomabb megmunkálása, például a különböző szöveget készítése. Ha mindez megvan, akkor jön a térre és vizuális nyelvre fordítás fázisa, amikor összeállítják az arculatot, végül pedig a kivitelezési munka. A hagyományos kiállítások mellett online és múzeumépületen kívüli tárlatokkal is találkozhatunk, ami teljesen más munka, de nem kevésbé izgalmas. 

A hagyományos dolgokat is érdemes formabontóan megközelíteni. A tanári pálya például ilyen. Egyik nagy kihívása, hogy hogyan lehet a diákok tiszteletét megszerezni. Minden tanár a személyiségével dolgozik, ezért ezt intézményi szinten megtanulni nem lehet, mindenki a saját tapasztalatát tudja csak felhasználni. A diákok tiszteletben tartása, a korrektség viszont hatásosnak bizonyul, ami mellé még egy közelibb, barátibb viszony is jöhet, hiszen a pedagógus lehet támogató, meghallgathatja a diákjai panaszait, és egy-két jó szóval segítheti őket a mindennapokban. 

A tanári pályán biztos, de az élet minden területén ismerős jelenség lehet, hogy kívülről megítélik a döntéseinket, a munkákat. Ez pedig egy alapvető emberi tulajdonság, egy evolúciós ösztön, amit érdemes megvizsgálnunk magunkban. Ha gyerekkorunkban sokszor megróttak minket egy "hibánkért", akkor valószínű, hogy felnőttkorunkban mi is érzékenyebben leszünk rá, hamarabb észrevesszük, ha más ugyanazt követi el. Viszont ha megállunk egy-egy ítélet előtt, és elgondolkozunk rajta, hogy mi váltja ki belőlünk az érzékenységet a téma iránt, akkor a saját életünkre vonatkoztatva érdekes dolgokat találhatunk, ha ezeket pedig tudatosítjuk, komoly lépést tehetünk az önismeretünk felé.