Hongkong és a magyar '56
16/08/2019 07:59
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
Az USA a magyar forradalomba sem avatkozott bele, és a csehszlovák '68-ba sem. Lapvélemény szerint nem fog háborúba menni Hongkongért, Tajvanért sem.
A Washington Post kommentárban áll ki amellett, hogy az Egyesült Államok támogassa a demokráciát követelő hongkongi tiltakozókat, és próbálja meg visszatartani a despotikus Kínát a beavatkozástól, de ne helyezze kilátásba azt, hogy ő maga kész lenne a közvetlen beavatkozásra a mártírok megvédése érdekében. A cikk szerzője, David Ignatius, miként írja, általában nem kedveli ugyan Donald Trump haszonleső hozzáállását, de most úgy látja: az elnök elkerüli azt a súlyos hibát, hogy olyan jelzést adjon, mintha Washington kész lenne közbeavatkozni a tüntetők megvédése érdekében. „Nem állít ki olyan csekket, amit az amerikaiak nem fognak beváltani” - fogalmaz.
Hongkongtól a magyar '56-ig
Emlékeztet arra, hogy antikommunista szabadságharcosok fellázadtak Magyarországon 1956-ban és Csehszlovákiában 1968-ban. Az Egyesült Államok támogatta a kommunizmus megdöntését, és a magyar forradalom esetében a CIA fenn is tartott bizonyos titkos támogatói hálózatot, de amikor elérkezett a döntő pillanat, akkor az amerikai politika alakítói nagyon helyesen arra jutottak, hogy túlságosan kockázatos lenne a beavatkozás – fejti ki véleményét a Washington Post szerzője. Szerinte most is azt kell tennie az Egyesült Államoknak, hogy finoman emeli azt az árat, amit Kínának kellene fizetnie egy esetleges beavatkozásért, de óvatosan tartózkodik a fenyegetőzéstől. Ignatius szerint „az idealista, beavatkozó Amerika hajlamos arra, hogy olyan ígéreteket tegyen, amelyeket nem képes valóra váltani. A szentimentális amerikaiak olyanok, mint egy 19. századi regény hősszerelmese: elcsábít, aztán elhagy”.
„Mondjuk ki becsületesen: az Egyesült Államok nem fog háborúba menni a hongkongi szólásszabadság érdekében, és valószínűleg nem menne háborúba Tajvan függetlenségének a megvédése érdekében sem” - olvasható a Washington Post kommentárjában.
Kína világhatalommá válhat?
Szintén Kínáról, de más összefüggésben ír a hamburgi Die Welt, abban a cikkében, amely Peking kelet-közép-európai törekvéseit tekinti át. Kína – írja a német lap – az Új Selyemútnak elnevezett projekt részeként olyan terveket dolgozott ki Kelet-Közép-Európát illetően, amelyek révén véglegesen világhatalommá válhat. Létrehozták 2012-ben az akkor 16+1-nek nevezett kereteket, ami 16 kelet-európai ország – abból 11 EU-tag – Kínával való gazdasági együttműködését alapozza meg. Idén áprilisban csatlakozott ehhez Görögország, és ennek nyomán a csoportot 17+1-re nevezték át. Kína mestertervében – fogalmaz a Die Welt – Kelet-Európának más szerep jut, mint például Németországnak vagy Franciaországnak, ahol neves márkákat és know-how-t, eljárásokat igyekeznek megszerezni a kínaiak. A 17+1 csoport országaiban infrastrukturális beruházásokkal kívánnak tartós politikai befolyásra szert tenni, és Washingtont, Párizst vagy Berlint visszaszorítani.
Magyarország a hídfőállás?
A cikk felhívja a figyelmet a Budapest-Belgrád gyorsvasúti pálya létrehozásának a terve mellett arra, hogy Romániában atomerőművet, telefonhálózatot, utakat és hidakat akarnak építeni a kínaiak. Sok pénzzel érkeznek, és azt hajlandóak olyan célokra költeni, amit az unióbeli befektetők nem tekintenek megtérülőnek. A cikkhez kapcsolódó táblázat szerint 2000 és 2018 között a Kelet-Közép-Európában eszközölt összes közvetlen kínai befektetésből toronymagasan a legnagyobb rész – 2,4 milliárd euró – Magyarországra jutott. A második helyen a lengyelek álltak 1,4 milliárddal, a harmadikon a csehek 1 milliárddal.
„Rapid randikat” ad von der Leyen
A Európai Bizottság november elsején hivatalba lépő új elnöke sorra találkozik az egyes tagállamok által a testületbe javasolt személyekkel. A Handelsblatt, a német üzleti körök vezető lapja megírja, hogy Ursula von der Leyen már fogadta többek között a magyar Trócsányi Lászlót, a lengyel Krzysztof Szczerskit és a finn Jutta Urpilainent. Ezek egyelőre rövid, 15-20 perces beszélgetések, ahogy a Handelsblatt fogalmaz, rapid randik, és csak az első benyomás megszerzését célozzák, a hivatalos állásinterjú csak később következik, de az első beszélgetések nyomán az új bizottsági elnök adott esetben diszkréten jelezheti a jelölő kormánynak, ha szívesen venné, hogy valaki mást javasoljon a tisztségre. Az eddigi bizottsági elnök, Jean-Claude Juncker nemrég elárulta, hogy ő maga öt évvel ezelőtt hat jelöltet utasított vissza. A Handelsblatt úgy tudja, hogy jelenleg a lengyel jelölt helyzete „ingatag”. A célul kitűzött nemek közti paritás egyelőre nem biztosított: a német testületi elnöknek a britek eleve bekalkulált távozása miatt 26 további tagállam közül eddig ugyan nem mindenki terjesztett elő nevet, de még csak kilenc nő szerepel a listán. Nem neveztek még meg senkit a franciák, a belgák, illetve az olaszok, Itáliában ráadásul kormányválság állt elő. Az viszont már eldőlt, hogy a holland Frans Timmermans lesz az Európai Bizottság első alelnöke, és hozzá tartozik majd számos terület mellett a kiemelt prioritásként kezelt klímavédelem. A dán Margrethe Vestager a gazdasági reszortokat összefogó alelnök lehet majd, valamint jók az esélyei az alelnöki posztra a szlovák Maros Sefcovicnak.
A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Bontják a Sztalin-szobrot 1956-ban. Fotó: Fortepan.
2019. 08.16. 06:00
Szerző: Kárpáti János
