Ignorálják a tagállamok az EBESZ és az Európa Tanács munkáját

Mi értelme van az EBESZ-nek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, ha mindenki figyelmen kívül hagyja? – teszi fel a kérdést az EUObserver brüsszeli uniós hírportálon megjelent véleménycikkében Michael Meyer-Resende, egy berlini székhelyű civil szervezet vezetője, a Democracy Reporting International elnevezésű NGO a politikai életben való társadalmi részvétel előmozdítása érdekében tevékenykedik.

Mint Meyer-Resende írja, az EBESZ tisztségviselők sok releváns dologgal foglalkoznak, de a kormányok, amelyek fizetik a szervezetet, és a bécsi Hofburg palotába küldik diplomatáikat, hogy jelen legyenek az állandó tanácsban, nem sok hasznát veszik a munkájuknak. A szerző több példát hoz fel arra, hogy bár az EBESZ küldetése – az európai béke és biztonság előmozdítása – hasznos célkitűzés, amit a szervezet végez, azt egyszerűen ignorálják.

Az első példa a török elnökválasztás. Meyer-Resende szerint Recep Tayyip Erdoğan a lehető legjobban jött ki a folyamatból, amely versengésnek és legitimnek látszott, miközben képes volt azt oly mértékben ellenőrzése alatt tartani, hogy biztos legyen a győzelme, vagyis az egész nem volt tisztességes. Ezzel az úgynevezett kompetitív autoriter rezsimek által rendszeresen követett, nyerő stratégiát alkalmazta. Az EBESZ világosan jelezte, hogy a választásnak súlyos hiányosságai voltak, de a kormányok megvonták a vállukat, és gratuláló táviratokat küldtek Erdoğannak.

Az NGO-vezető második példáját Magyarország szolgáltatja. Emlékeztet arra, hogy az EBESZ két ízben is megállapította, a magyarországi választásokon megsértették a nemzetközi normákat, az európai uniós tagállamok és az EU-intézmények azonban nem reagáltak erre. Holott az EBESZ nem valami NGO vagy ellenzéki párt, hanem olyan nemzetközi szervezet, amelynek Törökország és Magyarország a tagja. Mindkét ország vállalta, hogy betartja a demokratikus választásokra vonatkozó kötelezettségeit, és meghívta az EBESZ-megfigyelőket, hogy ők értékeljék, teljesültek-e ezek a kötelezettségek.

Meyer-Resende szerint az EBESZ-hez hasonló helyzetben van az Európa Tanács is, amelynek a strasbourgi székhelyű emberi jogi bírósága sorra hozza az ítéleteket, de sok állam egyszerűen nem hajtja végre azokat. Ebben Magyarország jár az élen – írja a szerző, és emlékeztet arra, hogy a bíróság 2016-ban megállapította, hogy a Fidesz-kormány jogellenesen mozdította el Baka Andrást, a Legfelsőbb Bíróság elnökét, de az ítéletnek azóta sem szereztek érvényt. De Magyarország – vagy a jogállami káoszt előidéző lengyel kormány - mellett máshol is kimutathatók az ítéletek végrehajtását illető mulasztások, például a jogállamisági szempontból egyébként az egyik legszilárdabb országnak mondható Finnország is rendkívül passzív és késlekedő az Európai Emberi Jogi Bíróság ítéleteinek végrehajtásában.

Ahhoz, hogy az EBESZ-t, az Európa Tanácsot komolyan vegyék, tengernyi felfogásbeli változásra lenne szükség, annak felismerésére, hogy a demokrácia és az emberi jogok más európai államokban történő érvényesülése mindenkinek számít, mégpedig hosszú távú biztonsági megfontolásokból – állítja az NGO-vezető. Szerinte ennek az orosz-ukrán háborúból is nyilvánvalóvá kellene válnia. A Baka-ügy például – írja - arra szolgált, hogy megfélemlítsék a magyar bírákat, hogy lássák, mi az ára az ellenvélemény hangoztatásának, és ennek a hatása hólabdaként továbbgördül, érinti a jogkereső polgárokat, a menedékkérőket, illetve a Magyarországon befektető vállalatokat. Ha pedig egy választásmegfigyelő EBESZ-misszió azt találja, hogy egy EU-tagállamban nem demokratikus a választás, akkor ezt az Uniónak sürgősségi esetként kell kezelnie – zárul az EUObserverben közölt véleménycikk.

Ukrajna jövője továbbra is bizonytalan, nem látni még, hogy az ukránok időben megkapják-e azokat a nyugati fegyverrendszereket, amelyekkel áttörést érhetnek el a fronton – írja Lendvai Pál a bécsi Der Standardban. Ez versenyfutás az idővel, mert egyfelől az orosz támadások folytatódása esetén még több menekült érkezne például Németországba, és az a közvéleményt a tűzszünet felé, vagyis az orosz hódítások elismerése felé tolná. Másfelől kiemelt igazodási pont a jövő novemberi amerikai elnökválasztás, mert republikánus győzelem esetén Ukrajna támogatását illetően is újraosztanák a lapokat – vélekedik az elemző. Annak – teszi hozzá – nem szabad megtörténnie, amit a The Economist jósolt arra az esetre, ha Donald Trump győzne. A londoni hetilap szerint ez nem csupán Ukrajna vereségét hozná magával, hanem akár a NATO-t is feloszlathatnák.

A drezdai műszaki egyetem kutatóközpontjának felmérte tíz európai ország – köztük Magyarország – társadalmi polarizáltságát a legfőbb megosztó kérdésekben – számolt be a Süddeutsche Zeitung a dpa német hírügynökség alapján. Összességében a migráció és a klímaváltozás látszik a leginkább megosztó témának. Az úgynevezett érzelmi polarizáció, vagyis amikor emberek fontos társadalompolitikai ügyekhez a ráción túl emocionális módon is viszonyulnak, a felmérés szerint Olaszországban, Görögországban és Magyarországon a legerősebb, Hollandiában és Csehországban pedig a leggyengébb. A cseheket leginkább az ukrajnai háború osztja meg. A szexuális kisebbségekhez való viszony kérdése Olaszországban, Spanyolországban és Görögországban számít a leginkább polarizáló témának a drezdai kutatók szerint.

A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: Az EBESZ logója, MTI/AP/Lisa Leutner