Inkább hulljon le az ékezet – Szénási Sándor jegyzete

Szeretem ezt az országot, de élhetetlen, mondja, pontosabban írja a 24.hu-n egy tíz év után hazaköltöző hölgy, név szerint Orsi, aki pontokba szedve mondja el, mitől vagyunk olyan borzasztóak. Nyilván a munkalehetőség az első, ami itthon kritikán aluli összegeket jelent irreális elvárásokért, és ha mégis kerül állás, minimálbérre jelentik be az embert, a többi zsebbe megy. Mi lesz azzal, aki szülni akar, vagy lerokkan? Az albérletárak az eget verik, vidéken egyáltalán nincs munka, ő maga Kaposvár mellett lakik, a munkaügyi hivatal csak regisztrál, állást nem tud adni.

Erről szól az írásnak kisebbik része, és ebből se igaz minden, illetve igaz, de nem mint hungarikum, hanem általános nagyvárosi tapasztalat, ami leírja Budapestet, de leírhatja Berlint vagy Londont is. Orsi azt is érzékelteti, hogy Nyugaton, ha az ember elküldi az önéletrajzát, a cégek válaszolnak, szemben Budapesttel, ahol nem. Ez természetesen nincs feltétlenül így, az etikus módszerek mindenhol pusztulóban vannak.

De nem is ez a lényeg.

A lényeg az, hogy Orsi miért idealizál ott, és miért utálkozik itt.

Mint írásából kiderül, tíz év alatt sokat felejt az ember, aztán újra rácsodálkozik arra, hogy ebben a tejjel-mézzel folyóban mennyi utálat habzik, igaz, ez egy demokratikus habzás, a magyar a másik magyart is utálja, nemcsak a külföldit, sőt, feltehetően saját magát is. Orsi döbbenten látja, hogy vadidegen emberek jelentéktelen, mondhatni piszlicsáré ügyekből óriási konfliktusokat képesek generálni, egészen az ordenáré üvöltözésig, a pattanásig feszített helyzetekig, mintha folyton arra várnának, hogy szabadon engedhessék végre a bennük türelmetlenül várakozó agressziót.

Orsi azt mondja, ez elviselhetetlen. Elviselhetetlen, hogy mindenki panaszkodik, de ezt a négy fal között teszi, és nem csinál semmit azért, hogy jobb legyen.

A hölgy nem ír arról, hogy mindez szerinte turáni örökség, vagy tanult agresszió, magyarán, hogy a hazai népség esetleg ezt a mintát látja, ezt követi, ezt ítéli egyedül célravezetőnek.

Öt hónap után végleg visszamegy máshová idegennek, mert az még mindig jobb neki. Drága albérletbe, csupán relatíve több pénzért, de nem remeg a gyomra, ha kimegy az utcára, vagy beleolvas a mainstream oldalakba.

Szénási Sándor jegyzetét a fenti lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg.