Janisch Attila a kritikus fellökéséről: Ebben nagy szerepe van a kormány gyűlöletkeltő politikájának

A Magyar Mozgókép Fesztiválon szombaton a későbbi győztes Blokád című film rendezője szembetalálkozott Csákvári Gézával, az ország egyik legismertebb filmkritikusával, aki korábban nem írt hízelgő cikket a szóban forgó alkotásról, ezért fellökte és elkezdte szidalmazni.

Janisch Attila filmrendezőt kérdeztük az atrocitásról a Megbeszéljük adásában; ő messzebbről indított, mikor megjegyezte: ha normálisabb társadalomban élnénk, akkor meg se történhetne egy ilyen eset. Majd arról beszélt, nálunk hogyan jöhetett létre ez a szituáció. Ebben szerinte nagyon nagy szerepe van a hatalomnak, a kormánynak, amely az uralmát nem a direkt, hanem a verbális erőszakra és a megosztásra építi. Az Orbán-féle kormányzás, a NER a társadalom szélsőséges megosztására épül, különösen 2010 óta. Az volt a vezényszó a kultúrában, hogy „mi jövünk”, ezt váltják valóra, a térfoglalást, a lenyúlást. A társadalomban állandó a feszültségkeltés, mindig megmondják, ki az ellenség: Soros György, a bevándorlók, a melegek, a transzok. Őket állítják a gyűlölet céltáblájaként a híveik elé, és mindkét oldalon olyan nagyok lesznek az indulatok, hogy már csak egy lépés választja el az embereket a fizikai erőszaktól. Szerinte nagyon súlyos mintázat rajzolódik ki, ami előbb-utóbb a legszörnyűbb dolgokhoz vezet el. Most még „csak” egy pofon csattan, vagy valakit a földre löknek, mert nem tetszik a véleménye. Szerinte Bayer Zsolt nem bunkó, hanem a fideszes publicista megnyilvánulásait és a Sajtóklub című műsort (amit úgy jellemzett, hogy „négy újságírónak nevezett ember”) a kormánypárti Hír Tv-n Orbánék lakmuszpapírnak használják, hogy megmérjék, meddig mehetnek el. Az ő stílusuk pedig leszűrődik a társadalom egyéb rétegeibe és még agresszívebbre fordul, mert az emberek befolyásolhatók, erre érzett rá Orbán Viktor.

Egy érdekes párhuzam

Közölte: az lett volna a minimum, hogy a szervezők eltávolítják azt az embert – a rendezőt – onnan azonnal. Nem kérdés, hogy ilyen nem történhet meg. Példaként említette, hogy a tavalyi Oscar-díjátadón Will Smith amerikai színész sérelmezte, hogy a műsorvezető a felesége betegségével viccelődött, ezért felment a színpadra és pofonvágta az illetőt. Janisch szerint bár a színésznek igaza volt abban, hogy ilyennel nem illik viccelődni bunkó módra, nyilvános rendezvényen, a tettlegesség teljesen vállalhatatlan, tehát helyes volt az a döntés, hogy kitiltották a rendezvényről. Műsorvezetőnk hozzáfűzte: az Oscar-gálán nem állt Will Smith mögött a hatalom, nem kurzusfilm miatt volt ott.

A magyar esetben pedig nem történt meg a korrekció, nem küldték el Tősér Ádámot. Aki először, az Index nevű portálnak nyilatkozva, nem kért bocsánatot, úgy fogalmazott, „sajnálom, hogy hozzáértem”; ezt Janisch Attila erősen áthallásosnak és dehumanizálónak nevezte. Ezek után a rendező telefonon kért bocsánatot az újságírótól. „Nyilvánosan megalázunk, megtaposunk (valakit), aztán négyszemközt, telefonon bocsánatot kérünk?! Ez nem így működik” – fogalmazott.

„Abszolút műrendezvénynek tartom” – mondta a Nemzeti Filmintézet gálájáról, és szerinte annak az eredete az Andy Vajna producer, akkor a filmipar megújításáért felelős kormánybiztos által irányított időszakra vezethető vissza. A rendező úgy véli, a kormány 2010 után minden lényeges intézményt megpróbált besározni, a filmesekről is azt mondták, hogy lopnak, és bár ebből semmi nem igazolódott be, mégis sikerült az emberek jó részét ellenük fordítani. A másik, amit Orbánék csinálnak: a saját maguk által elkövetett gazemberségeket úgy leplezik, hogy visszavetítik az ellenfélre. Szerinte a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) ügyében is ez történt: amikor az úgynevezett alapítványi formára álltak át, akkor érkezett oda milliárdos nagyságrendű pénz, mégis előtte próbálták „liberális kifizetőhelyként” bemutatni.

Mit tegyenek a filmesek?

Vajna idejében az előtte elérhető sokféle filmes támogatási forrást megszüntették, csak egy ablakot hagytak nyitva. Egyszer minden jó rendező megteheti, hogy baráti alapon összeálljon a stáb és remek filmek készüljenek így, mások mellett Hajdu Szabolcsot, Hartung Attilát említette példaként. Az alkotónak mindenképpen függetlennek és kritikusnak kell lennie, és ha bevezetik azt a szempontot, hogy elvárt a lojalitás, vagy legalábbis sejtetik ezt, akkor eljutunk az öncenzúráig, amit a legsötétebb kommunista gyakorlattal hasonlított össze. Megjegyezte, Aczél György, a Kádár-kor nagyhatalmú kultúrpolitikusa nagyon kulturált, de nagyon ravasz ember volt; voltak ugyan radikális tiltások, de jelentős művek készültek, köztük rendszerkritikusak is.

Hozzáfűzte, Vajnánál is készíthettek még filmek azok a tehetséges emberek, akik korábban is bizonyítottak, most azonban „legyilkolják” a filmkészítőket – fogalmazott. Ő ezt a rendezvényt bojkottálja, szerinte semmi értelme részt venni rajta. Utálja, amikor azt mondják, hogy aki nem érzi jól magát itt, az húzzon el, de hozzátette, Európa nyitott, a Freeszfe példája is ezt mutatja. Azt mondta, a legnagyobb bajban a fiatalok vannak, de a tehetséget csak időlegesen lehet fékezni, azonban a hatalommal, a politikával nem szabad megalkudni, aki mégis megteszi, az kis lépésenként feladja önmagát – fogalmazott Janisch Attila.

A teljes beszélgetést a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. Kiemelt kép: MTI/Balogh Zoltán