Jeszenszky: Nem butítani kellene a társadalmat, hanem elmagyarázni, hogy Trianon meghaladható az EU-val

A kormánypárti Magyar Nemzetben jelent meg egy cikk a napokban arról, hogy a szerző szerint a Magyarországtól elcsatolt területek egy részét „jogunk van” visszakövetelni. Erre a Válasz Online-on érkezett reakció, amelyben azt fejtegették, hogy ez ismétlődő jelenség, az ilyen revizionista nézeteket hangoztatók akár a kormányt is képesek befolyásolni, amely elkezd radikalizálódni a hatalom megtartása érdekében, ahogy az az első és a második világháború előtt is történt.

Jeszenszky Géza történész, korábbi külügyminiszter és nagykövet segített a fentieket kontextusba helyezni. Mint elmondta, olyan „botrányos és aggasztó” cikk volt az apropó, amelynek a szerzője szerint az 1968-as csehszlovákiai bevonulás, a prágai tavasz elfojtása tulajdonképpen jó alkalom lett volna arra, hogy Magyarország visszaszerezzen legalábbis első bécsi döntésben neki ítélt területek egy részét. Az őt is érintő, hasonló cikkek közül pedig azt a szintén Magyar Nemzet-írást idézte felháborodva, amelyik azt a „régi, ostoba lemezt teszi fel”, hogy az Antall-kormány „pancserségből vagy hazafiatlanságból” elmulasztotta Kárpátalja visszaszerzését, holott a megszülető Ukrajna ezt állítólag felkínálta volna.

Az első esetre kitérve azt mondta, a magyar társadalom jelentős része ugyanúgy elítélte a prágai liberalizálódó, emberi arcú szocializmust követelő mozgalom 1956-hoz hasonló brutális leverését, mint az ottani magyar lakosság, a csehek és a szlovákok. A reálisan gondolkodó szlovákiai magyarok pedig jelenleg is tisztában vannak azzal, hogy csak az Európai Unióban lehet elérni „a trianoni trauma orvoslását”. Mert szerinte ezt orvosolni kell, de nem lehet revízióval. A másodikról pedig úgy fogalmazott: ilyen lehetőséget nem szalasztott el semmilyen magyar kormány, nemcsak azért, mert a nemzetközi közösség ettől elzárkózik, és az érintett országoknak eszük ágában sincs elfogadni bármilyen területváltozást, hanem a népesség összetételének radikális megváltozása miatt is.

Hangsúlyozta: nemcsak a felelős pozícióban lévőknek, hanem az átlagosan tájékozott magyar állampolgároknak is tisztában kell lenniük azzal, hogy bármilyen akció (nem is fegyveres, akár diplomáciai) is az összes szomszédos ország leghatározottabb ellenzését, felháborodását vonná maga után, Magyarország pedig még inkább páriává válna, bár már nehéz fokozni a jelenlegi elszigeteltséget.

Szerinte azonban semmi sem véletlen a magyar kormánypárti médiában, önhatalmúlag nem juthat eszébe ilyen cikkeket írni egy újságírónak sem. A magyar diplomácia jelenleg nem azt a hagyományos munkát végzi, hogy minél több támogatót szerezzen, akár a határon túli magyarok ügyének, hanem mindenkivel össze akar veszni. Tusnádfürdőn Orbán Viktor miniszterelnök nekiment a románoknak, provokatív megjegyzéseket tett, a szlovákiai választások előtt pedig a korábban uszító, magyarellenes politikát folytató (a kettős állampolgárság ellen szigorú törvénnyel reagáló) Robert Ficót támogatja, aki a régi, legrosszabb szlovák nacionalista hagyományok folytatója. Legfeljebb az lehet erre az egészre a magyarázat, hogy az ellenségkép összetartja a tábort, a választókat.

A Válasz Online cikkével egyetértve Jeszenszky Géza azt mondta, az első világháború előtt olyan közhangulat volt, hogy örömmel fogadták annak kitörését, „megállj, megállj, kutya Szerbia!”, énekelték az emberek az utcákon. A másodikba pedig úgy lépett (nem sodródott be) az ország, hogy a vágyott revízióra (az etnikai határok mentén) azzal rontották el az esélyt, hogy a németekkel tartottak. Azt a történész nem tudja elképzelni legpesszimistább pillanataiban sem, hogy a szomszédos, ráadásul szövetséges és NATO-tagországok bármelyikével katonai konfliktusba menne bele a kormány, ilyenre nincs is precedens a történelemben. Műsorvezetőnkkel egyetértett abban, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök sem állna a magyar kormány mellé ilyen esetben.

Megállapította: Magyarország utolsó 150 évében a külpolitikai tájékozottság rendkívül alacsony szintű volt, ez magyarázza azokat a rossz külpolitikai döntéseket, amelyek Trianonhoz és az 1947-es párizsi békéhez vezettek. Jelenleg se félrevezetni, butítani kellene a társadalmat, azt állítva, hogy lehetőségünk vagy akár jogcímünk van a határváltoztatásra, hanem elmagyarázni az új nemzedékeknek, hogy Trianon meghaladható és meg is haladjuk az Európai Unióval. A schengeni övezetben átjárhatók a határok, az európai uniós tagság gyakorlatilag megszünteti a trianoni határok érezhető következményeit – vélekedett.

Kitért arra is, hogy Szlovákiával lenne szerinte a legkönnyebb szoros, jó viszonyt ápolni, hiszen nincsenek vallási, kulturális különbségek, és a szlovák társadalom jelentős részében vannak magyar felmenők, rokonok. Nemcsak a jelenlegi ügyvezető kormány – amelynek élén magyar politikus áll – hanem például azok az erők, amelyeket Zuzana Caputová elnök képvisel is készek erre, valamint említette Miroslav Wlachovsky jelenlegi külügyminisztert, aki egy kiváló magyar-szlovák műfordító fia. Azonban erre a jó, baráti viszonyra akkor van lehetőség, ha nem Fico kerül hatalomra újra Pozsonyban.

A teljes beszélgetéseket a fenti lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. Kiemelt kép: MTI/Bruzák Noémi