Jézus, plusz, mínusz
1/12/2019 10:45
| Szerző: Klubrádió
Az eredet csapdájáról is beszéltek nyelvész szakértőink, amikor arról volt szó, hogy miért ejtjük a latin szavakat úgy, ahogy eredetileg sosem használták.
A mai Olaszország területén is különbözőképpen beszéltek annak idején latinul. Cicero nevét például ejtették Kikerónak, Csicserónak, Cicerónak, és akkor még a birodalom távolabbi részeiről nem is beszéltünk.
Egy hallgatónk azt vetette fel, hogy ha most azt is tudjuk mondani: plusz, mínusz, vagyis "sz" hanggal a végén, akkor miért mondunk Jézust, pulzust, szimpatikust, mágnást. Ez hibás kiejtés, hisz a latinban nincs „s” hang, csak „sz”. A Szószátyár nyelvészeinek válasza: azért, mert nem latinul beszélünk, hanem magyarul. A nyelveknek megvan a maguk kölcsönzési stratégiája, vagyis az az elv, illetve gyakorlat, amellyel a nyelv az idegenből átvett szavakat kezeli. Általában jó, ha hasonlítanak az eredetire, de jól illeszkednek a befogadó nyelvbe is. Itt kell megemlíteni az eredet csapdáját, ami körülbelül annyit tesz, hogy igyekszünk minél jobban megtartani a szó eredeti hangzását.
Szakértőink most is megerősítették, hogy azért, mert pulzust mondunk és nem pulzuszt, voksok és nem vokszot, még nem követünk el nyelvi hibát, egyszerűen csak úgy beszélünk, ahogy itt megszokott, és ahogy a legtöbben értik.
Egyébként a magyarban „s” és „sz” hang nagyon régóta van, eleink már a Halotti beszédben is megkülönböztették és másképp is írták a kettőt.
Erről a témáról és más nyelvi érdekességekről -mint például az a szó, hogy „műkszik”- a legutóbbi Szószátyárban hallhattak.
A felvétel a fenti lejátszóra kattintva hallgatható meg. Kiemelt kép: Pixabay.
2019.11.27. 19:00
Műsorvezető: Kálmán László és Nádasdy Ádám
