k. kabai lóránt: Szebb zsinórmérték
28/10/2023 16:59
| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió
A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felvolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma k. kabai lóránt négy rövid szövegét hallgathatják meg a szerző előadásában.
A rádió Belső közlés című zenés irodalmi műsorának fennállásának több mint tíz éve alatt a stúdiónkban vendégül látott irodalmi szerzők közül vannak, akik már nincsenek köztünk – és sajnos olyan is, aki önkezével zárta le életét. Egyik első vendégünk, a kárpátaljai író, Brenzovics Marianna az adás után négy évvel lett öngyilkos; k. kabai lóránt költő három évvel azután halt meg, hogy a műsorunkban Marton Éva beszélgetett vele.
Kabai Lóránt halála egy évvel ezelőtt ugyanebben az időszakban, október végén jelentős figyelmet keltett, bizonyos értelemben sajnálatos módon "trendi topikká" vált; az akkor hozzánk érkező javaslatot, amely szerint a Belső közlésben elhangzott nekrológunkon túl aktuális gyászeseményként külön cikkben foglalkoznunk kellett volna vele, éppen ezért nem fogadtuk meg; helyette azt tekintettük szerepünknek, hogy az emlékét őrizzük, akkor, amikor nem foglalkoznak vele halálának abból a sajnálatos okból fakató hírértéke miatt, hogy halálhíre megjelenése előtt néhány nappal már eltűntként tartották nyilván – egyébként is a kevésbé látható szerzők bemutatását tartjuk a műsor erkölcsi feladatának, nem az utánzást és a hírverést.
k. kabai lóránt – ahogy állandó jellegű művésznevét jegyezte – aligha tiltakozna eljárásunk ellen. Ő maga, amikor négy évvel ezelőtt elfogadta meghívásunkat, hozzátette, hogy igen ritkán ad interjút, a Klubrádió műsorával azonban kivételt tett. Miközben az ismeretlen fiatal szerzők nemzedékeinek jelentős szerkesztője, mentora volt, a jelenlét öncélúságával nem tudott mit kezdeni; az adásban abban az időszakban, pozsonyi ösztöndíja alatt született friss lírai jegyzeteit olvasta föl, amelyek voltaképpen a magányra és a magyar közélettől való eltávolodásra adott variációk voltak. Ezek közül hallgathatnak meg mától négyet itt, a honlapunkon is az egyes hangsávokon, legörgetve pedig szövegesen is elolvashatják őket.
A versek eredeti, írott változata:
szebb zsinórmérték, egészen más anatómia; mozaik-
pozsony. ahol két hete egyedül. és nincs bennem honvágy semmi.
hiányzik persze néhány ember; de az idő is csak türelmetlenség.
ezt üzentem egy szerdán varjúval odinnak, meg hogy maradok még.
mert tényleg teljesen eltűnni, elveszni, és megkerülni vagyok itt.
a város mai neve egy félreértés következménye; az öreg híd
jelenleg a legújabb. mindez egyre jobban tetszik. sőt gyönyörű.
és nem is történt még semmi különös; egykutya vagyok, meg-
felelek a szánkó elé. itt a depresszió is jobban esik. hidakról,
bálnaszívről majd máskor. jó élni. újratanulom az ábészét.
kívülről, konkrétan a szomszédból figyelem, mi folyik
manapság otthon. kényelmi állapot, egy ösztöndíj lassan tényleg
elhiteti velem, hogy valóban íróféle volnék, még ha most leginkább
csak rajzolok is. papa-pozsonyban lassabban öregszem. máshogyan
érintenek a „köz” ügyei — innen mintha látnám, hogyan lehetne
jobb. például szokatlanul kedvesek az emberek itt. mégsem kell
egyből felugranom a kocsma közepén azt üvöltve, hogy „hülye
magyarok!” megismétlem: valóban, mintha; azt mondjuk: lehet.
elsétálok a dunához, egyszer sem léphetek ugyanabba a folyóba;
folyik valahová (bár talán ez is csak vélekedés). hát hadd folyjon.
újraíródik a magány nyelve, amikor valóban eltűnni
és megkerülni. ahogyan az ajtó előtt az előreláthatatlan dolgok
ücsörögnek. hetek óta legnagyobbrészt egyedül, szinte némán;
rozsdásodik becsülettel az artikulációs bázis. a séták hajnal-
és alkonyzónák, senkiföldjék kutyák és farkasok idői közt.
társasjáték-pozsonyban a magány nyelve: vodka. a társ nincs
itt, az idő tudatlanságnak mutatkozik. dehogy ugrom föl
a kocsmában, ahová leragadni mentem. gyakran úgy kezdek
beszélni magamban, hogy megszólítással nyílik a mondat,
nem hiába artikulálok, kékbálna. mégiscsak csillog az a
vodkától kissé tompa fény a szememben. van kit várni.
négy hete turista vagyok a saját életemben is.
miközben párbeszéd-pozsony utcáit bejárom, magamban
is találok furcsa mondatokat, melyeket meg kell oldanom.
elvesztem, belemosódtam a városba, de nem felszínesség,
nem kényelem, dolgozom, hogy megkerüljek; bezárkózom
a szobába, nem csak ha esik, vagy viharban sétálok órákig.
átmegyek mind az öt hídon. nézem hosszan az intakt dunát.
számolom ugyan a napokat, de belezavarodom ebben az
időtlenségben. vízhatlan folyó azelőtt és azután között.
