Kacsaláb: újabb fordulat az evolúciókutatásban

A kutatók, köztük Prondvai Edina, az MTA-MTM-ELTE Palentológiai Kutatócsoport munkatársa különböző egyedfejlődési fázisokban vizsgálták meg kiskacsák végtagcsontjainak szöveti szerkezetét. Ugyanis a mai madarak az egyetlen dinoszaurusz-csoport, amely annak ellenére élte túl a földtörténeti Kréta időszak végén (66 millió évvel ezelőtt) bekövetkezett tömeges kihalást, hogy abban még a leggyorsabb növekedésű gerinces állatok is elpusztultak.

Mivel a kacsafélék futásra és úszásra kész lábakkal kelnek ki a tojásból, miközben szárnyaik aránytalanul aprók és röpképtelenek, ezért ezek a szárnyasok tűntek a legjobb kutatási alanynak. A szakemberek ezeken a madarakon keresztül próbálták felderíteni, hogy a szárny és lábcsontok szöveti felépítése hogyan tükrözi a funkcióban és növekedésben szembetűnő különbségeket. Úgy vélik, van egy speciális szövet, amely porcszerű tulajdonságainak köszönhetően nagyon gyors gyarapodásra alkalmas, így a hagyományos csontszövet növekedési üteméhez képest jelentősen felgyorsítja a végtagcsontok vastagságbeli fejlődését.

Ez a csont- és porcszövet furcsa keverékéről álló szövet lehet az alapja a madarak extrém gyors növekedésének az evolúció során. Az úgynevezett chondroid csont létezéséről már régóta tudtak, de az, hogy ez egészséges madarak végtagcsontjaiban is jelentős mennyiségben megtalálható, váratlan és jelentős felfedezés, amely szakmabeli körökben kimondottan nagy meglepetést okozott. A kacsaláb evolúciós jelentőségéről itt olvashat bővebben.

A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg! Címlapi kép: pxhere.com