"Keljfeljancsi": ami egyszer stabil pont volt, holnapra más lesz

Böcskei Balázs politológus újból beült az iskolapadba. Elvégezte a Semmelweis Egyetem nappali, addiktológiai konzultáns képzését. Ezt írta a diplomája átvétele után: „Segítőként meggyőződésem, hogy nincs lineáris út a függőségből, az megannyi megtorpanással, megkérdőjelezéssel, félelemmel és leágazással jár. Egy segítőnek pedig ezek sajátos normalitására kell felkészítenie a gyógyulni akarót, a klienst („az értelmes szenvedés” örömére), és azokat a pontokat és űröket megérezni, amelyek esetén a felépülő függő ismét a biztos, általa ismert, gyors és hatásos megoldások felé nyúlhat. Mert a felépülőtörténetek mind abba az irányba mutatnak, hogy az életben maradás és a józanság nem egymással szemben, hanem egymást feltételezve és megélve adják meg az értelmes élet lehetőségét.

Szalontay Tünde az Arvisura társulatában kezdte pályafutását, aztán hat évet töltött külföldi színházakban, Olaszországban,  Dániában, hazatérése után a Pintér Béla Társulat tagja volt, később pedig szabadúszó lett. A színésznő jó pár éve készül arra, hogy elmesélje saját, krimiszerűen fordulatos, és fájdalmas örökbefogadási történetét. Arról is beszélt, hogy áll most ezzel.

Hevesi Tamás énekest, labdarúgóedzőt születésnapján köszöntöttük és ahhoz is gratuláltunk neki, hogy szövetségi kapitányként megélhette, hogy Európa-bajnok lett a Magyar Cukorbeteg Futsalválogatott!

Ungváry Rudolf író, újságíró, irodalom- és művészettörténész 1956-os szerepvállalása után a kommunizmus internálótáborát is megjárta, április 21-én tartotta meg a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Irodalmi Osztályának szenior tagjaként székfoglaló előadását. A címe: „A nem fikciós realizmus, avagy Az elveszett hitel visszaszerzése.”

Yengibarian Mamikon szobrász Jerevánban született, az Örmény Képzőművészeti Főiskolára járt, több mint harminc éve él Magyarországon. Pályája kezdetén macskákról formázta a szobrait, majd jöttek a kaktuszok, s a legutóbbi időben a „keljfeljancsi” témaköre foglalkoztatja. Szobrai úgy mutatnak rá a jelenünkre, hogy nem adnak biztos fogódzót, hanem éppen azt jelzik, hogy az élet folyamatos változásban van, ami eddig stabil pont volt, az holnapra más lesz, elvesztünk fontos dolgokat, de vajon találunk-e mást, jobbat helyette?