„Kellemetlen meglepetés, hogy Szörényi és Bródy Orbán emberével bratyizik”

Új ablakban

2020. július 08. Megbeszéljük/ Interjú, Bozóki András 2020.07.08.

15:50

00:00

Demeter Szilárd azért hívta Bródyékat, hogy véleményezzék a könnyűzenei stratégiáját, amelyhez 25 milliárd forint is társul. A találkozóról a két meghívott egy hosszabb interjúban mondta el véleményét a Válasz Online-on. Szörényi Levente a többi között arról beszélt, hogy a zenetanulás, a hangszertanulás lehetővé tétele fontos és támogatandó a Demeter-tervben. Azt is mondta: a programban rengeteg pénz van előirányozva például arra, hogy stúdiók, próbatermek épüljenek – nem a cenzúrázás, hanem az alapvető infrastruktúra kiépítése szerepel benne. Bródy szerint Demeter következetesen hangsúlyozza, hogy ez a műfaj (a könnyűzene) a nemzeti kultúra része. Arról ír, hogy súlya a könyvszakmáéval azonos nagyságrendű, s hogy a fiatalok sokasága a zenén keresztül találkozik a kultúrával. Szerinte ennél a kormánynál ez az első olyan kezdeményezés, amely, úgy fest, adni akar a zenészeknek és nem elvenni tőlük. Kritikákat is megfogalmaztak, például az életpályamodellel kapcsolatban, Bródy János pedig hozzátette: ha ennek az lesz a vége, hogy a haverok kapják a zsozsót, az katasztrófa.

Bozóki András politológust, egyetemi tanárt, volt kulturális minisztert kérdeztük a témáról, azért is, mert minisztersége alatt, még 2005-ben támogatta a PANKKK (Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért) elnevezésű zenei projektet. Azzal kezdte, hogy "amikor még kissrác volt", Szörényi és Bródy már beírta a nevét a magyar beat- és rockzene történetébe. Az ő nevük összefonódik a '60-as évek, 1968, a szabadság, a kulturális nyitás szellemiségével. Ők amellett, hogy jó zenét csináltak, azt képviselték, hogy ki lehet tekinteni a határokon túlra, el lehet gondolkodni tiltott dolgokon is, kritikusak voltak a fennálló rendszerrel szemben.

Úgy folytatta: a '68-as generációnak, amely a rendszerváltással győzelemre jutott, a liberalizmus, a szabadságelvűség a fő üzenete, Orbán Viktor viszont többször utalt arra, hogy ez a szellemiség, az SZDSZ szellemisége az ő fő ellenfele, szembeállítja a saját nemzedékével. Innen nézve kellemetlen meglepetés, hogy a '68-as példakép Bródy János azzal az emberrel találkozik, aki 110 százalékos orbánistának nevezi magát, és Orbán nyíltan vállalja '68-ellenességét. Úgy tűnik, hogy itt van valamilyen elvi probléma, hiszen Bródy szövegeiből, gondolkodásából, közéleti szerepléséből "nem egészen ez következik". Szerinte nyilván jó szándékkal mentek oda, de nem kellett az ő pecsétjük, hogy Demeter Szilárd megvalósítsa az elképzeléseit, amelyek "már ott voltak az asztalfiókban", inkább Demeternek volt szüksége arra, hogy különösen a fényképpel legitimálja, amit kigondolt.

Bozóki felhívta a figyelmet arra, hogy félrevezető összehasonlítani a PANKKK-ot a Demeter-féle programmal, mert előbbi nem befutott zenészek, hanem fiatal pályakezdő, lemez nélküli együttesek támogatásáról és a vidéki klubok, játszóhelyek segítéséről szólt. Zenészek keresték meg őket, mint Gerendai Károly, Derdák András, Lang András és még sokan mások, tehát nem az volt, hogy ő "titokban" csinált egy programot, és odahívta Bródyt meg Szörényit, hogy szervusztok, itt van a programom.

Szerinte Magyarországon már nincs demokrácia (nem állítja, hogy diktatúra a rendszer, de az biztos, hogy nem demokrácia), és ha egy nem demokratikus rendszerben egy független művész a hatalom emberével "bratyizik", barátkozik, akkor azt morális szempontból is megítéli a közvélemény. Pláne, ha azt látják, hogy az egész életműve ellentmond ennek. Van az ilyesminek egy furcsa stichje, Lovasi Andrásnál is felvetődött, hogy miért megy el Tusnádfürdőre zenélni, miért támogatja ezt vagy azt a polgármester-jelöltet, és ilyenkor sokaknak eszébe jut, hogy valamilyen pecsenyét akar itt sütögetni az illető.

Jelezte, ő nem erkölcsbíró, nem akarja bárki moralitását megítélni, inkább politológusként gondolkodik azon, hogy vannak olyan rendszerek, amelyben a közéleti megnyilvánulások morális szempontból is megítéltetnek. Példaként említette, amikor a '30-as években a népi írókat meghívta Gömbös Gyula egy délelőtti teára. Elment Móricz Zsigmond is, aki arra használta ezt a lehetőséget, hogy elmondja Gömbösnek, hogy él a falu népe, milyen lehetetlen helyzetben. Mások viszont csak azért mentek, hogy bratyizzanak a miniszterelnökkel. Tehát – folytatta Bozóki András – nagyon fontos, hogy aki elmegy egy ilyen találkozóra, meg tudja-e őrizni azt az integritást, identitást, amely miatt generációk példaképe lett, vagy "lerombolja saját szobrát", és akkor azt mondják rá, "ez is eladta magát az ördögnek".

Ő ezt nem gondolja, szerinte biztosan úgy véli Szörényi és Bródy is, hogy majd segít a fiatalabb zenészeknek. Hatalmas pénzről van szó, 25 milliárdról, ebben is különbözik a PANKKK-tól, amely tehetségkutató program volt, jóval kisebb pénzből. Ez az összeg és az életpályamodell felveti a gyanút, hogy esetleg egy egész szakmát próbál megvenni a kormány. Szerinte az életpályamodell egyébként is a kormányzati ellenőrzés egyik eszköze. Bozóki András úgy vélte, ha már ezt a találkozót nem a PANKKK-hoz kell hasonlítani, hanem inkább a '80-as évek eseményeihez, amikor találkoztak különböző potentátok ismert zenészekkel, és próbálták őket rábírni erre-arra. Tóth Dezső, akkori kulturális miniszter, Erdős Péter vagy Bors Jenő, a hanglemezgyártó vállalat vezetői, ők próbálták kontroll alá vonni a rockzenét. Elmondta, neki ez nem annyira szimpatikus, de reméli, hogy Szörényi és Bródy majd elmondja, mit ért el ezen a találkozón, amivel sokkal jobb lesz a következő nemzedékeknek és a magyar rockzenének.

Az interjút a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Címlapi kép: