Kemény idők az Európai Unióban
26/02/2019 08:30
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
Aggódás a klímaváltozás miatt, aggódás a német-francia viszony miatt, aggódás az Északi Áramlat miatt. Témák a külföldi sajtóból.
Az európai jobboldali populista pártok sok szempontból állnak a politikai viták kereszttüzében, de most egy viszonylag ritkán emlegetett aspektust emel ki a Bloomberg amerikai üzleti hírügynökség beszámolója, amely arról szól, hogy ezek a pártok általában rontják az éghajlatváltozás elleni küzdelem esélyeit, rombolják az egyetértést az ilyen küzdelem szükségességét illetően, kétségbe vonják ugyanis, hogy a klíma felmelegedésének hátterében az ember környezetromboló tevékenysége áll. A Bloomberg az Adelphi elnevezésű, berlini székhelyű politikai elemző műhely friss tanulmányát ismerteti.
Központban a klíma
Eszerint 21 európai jobboldali populista párt megnyilvánulásaiban lehet felfedezni azt, hogy a szóban forgó párt kétségbe vonja azoknak a tudományos megállapításoknak a helytálló voltát, amelyek a gazdaság működésére vezetik vissza az üvegházhatású gázok légköri felhalmozódását. Ezek a pártok – ismerteti a Bloomberg az Adelphi tanulmányát – amennyiben sikeresen szerepelnek a májusi európai parlamenti választásokon, kihívást intézhetnek az unió úgynevezett klímacélkitűzései ellen, ami széles körű társadalmi és gazdasági bizonytalansághoz vezethet.
Úttörő Magyarország
Ugyanakkor - magyar szemmel olvasva az Adelphi tanulmányát – meg kell mondani, hogy ebben a vonatkozásban a Fidesz történetesen nem tartozik az elmarasztalt pártok közé. Az elemzők elismerik, hogy a magyar kormányzó párt tevékeny részese az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentéséért tett nemzetközi erőfeszítéseknek. A tanulmány mind Áder János államfőtől, mind Orbán Viktor miniszterelnöktől idéz olyan kijelentéseket, amelyek a nemzetközi klímapolitika fontosságának az elismeréséről tanúskodnak. Kitér arra is, hogy az Európai Parlamentben a fideszes képviselők megszavaztak csaknem minden határozati javaslatot a klímavédelemmel és a fenntartható energiával kapcsolatban. Magyarország úttörő volt a párizsi megállapodás hivatalos megerősítésében.
Megjegyzik ugyanakkor az Adelphi elemzői, hogy ez a zöld imázs hazai szinten nem tükröződik. A Fidesz-kormány beépítette ugyan az EU kibocsátási kvótakereskedelmi rendszerét a maga energiastratégiájába, ám továbbra is pártolja a fosszilis tüzelőanyagok használatát, valamint a nukleáris technológiát, és hajlamos figyelmen kívül hagyni a megújuló energiában rejlő lehetőségeket. A közlekedést, szállítást illetően a Fidesz támogatja ugyan az alacsony szénfelhasználású technológiákat, ám a fosszilis energiaforrások kiiktatását a belátható jövőben nem tartja megvalósíthatónak.
EU - Kemény idők
Most pedig egy egészen más témáról. A New York Times egyik véleménycikke szerint Németország és Franciaország képtelen megegyezni egymással, milyen módon vigyék előbbre Európa ügyét, merre vezessék a kontinenst. Kemény idők járnak ma az Európai Unióra – olvasható a cikkben, és a szerző a következőket említi ennek kapcsán: a Nagy-Britanniából érkező hírek napról napra egyre elkeserítőbbek, Itáliát olyan elbitangolt kormány vezeti, amely nyílt konfrontációra törekszik Franciaországgal, Magyarország és Lengyelország lassan belesüpped a tekintélyuralmi rendszerbe, és közelednek a májusi európai választások, amelyek a populista pártok újabb előretörését eredményezhetik. Mindezek alapján – írja a New York Times – erős a kísértés, hogy reménysugarat lássunk abban, hogy, miként azt a múlt pénteken bejelentették, Németország és Franciaország megállapodott az euróövezet költségvetésével kapcsolatos előterjesztésben, amit le fognak tenni a tagállamok elé. Lehet, hogy több év késlekedés után Párizs és Berlin végre kezdeményezően lép fel, hogy megfordítsa Európa lassú, szemmel láthatóan megállíthatatlan szétesését. Itt azonban még nem tartunk – folytatódik az amerikai lap gondolatmenete. A New York Times szerint alapvetően különbözik egymástól, ahogyan Németország, illetve Franciaország látja Európát.
Az Északi Áramlat még mindig veszélyforrás
A cikkíró az egyebek közt Aachenben nemrég elhangzott ünnepélyes szólamok helyett olyan ellentétekre hívja fel a figyelmet, mint ami például az európai-amerikai kereskedelmi tárgyalások európai stratégiáját illetően mutatkozik. Németország sokat exportál az Egyesült Államokba, főként gépkocsit, és ennek fenntartásáért cserébe hajlandó lenne elfogadni az eddiginél nagyobb importot amerikai mezőgazdasági termékekből. Franciaország azonban, ahol erős a mezőgazdasági lobbi, mindeddig ellenállt az ilyen engedményeknek. A New York Times által említett másik feszültségforrás az Északi Áramlat 2 elnevezésű projekt. Ez a tervezett vezeték orosz földgázt szállítana Németországba és Nyugat-Európába. Franciaország az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat európai ellenőrzés alá akarta volna helyezni, Németország viszont ragaszkodott a maga vezető szerepéhez. Németország támogatja a projektet, míg Európa többi része jórészt kétkedő, illetve egyenesen fenyegetést lát abban. A New York Times a védelmi és biztonsági politika terén tapasztalható ellentétekre is felhívja a figyelmet, így például arra, hogy a németek feldühítették a franciákat, amikor a Hasogdzsi-gyilkosság nyomán egyoldalúan felfüggesztették a Szaúd-Arábiába irányuló fegyverexportot. Németország – írja a New York Times – nem érzi az idők sürgető szavát, Angela Merkel kancellár nem osztja Emmanuel Macron államfő új Európát körvonalazó látomását.
Kárpáti János lapszemléjét a fönti "lejátszás" ikonra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Pixabay.
